Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - Szabó József: A strukturalizmus és a keresztény hit értelmezése (II.)
lók (jelzések); ebben az objektivált gondolkodásban nincs helye a személyek közötti kommunikációnak. Az „értelmet” mindig leredukálhatjuk értelmetlen elemek kombinációjára, tehát végül is az értelmetlenségre (non-sens). A jelentés mindig fenomenális. Paul Ricoeur kérdéseire válaszolva Lévi-Strauss kijelentette: „Az értelem szerintem valami sajátos íz, amelyet a tudat akkor érez, amikor felfogja az egyes elemek kombinációját; ezek az elemek külön-külön nem kínálnának fel hasonló ízt” [35]. Mindebből azt is megértjük, miért válaszolta Ricoeur Lévi-Strauss- nak ugyanabban a beszélgetésben: „Az Ön számára nincsen .üzenet’: nem a kibernetika, hanem a kerigma szóhasználata szerint; Ön kétségbeesetten lemondott az értelem kereséséről; de azzal a gondolattal vigasztalja magát, hogy az emberek - ha nincs is mondanivalójuk - olyan jól beszélnek, hogy beszédjüket elemezheti a strukturalizmus. Az .értelmet’ azzal menti meg Ön, hogy az értelmetlenség jelentését (sens du non-sens) kutatja, amikor a semmit sem mondó beszéd csodálatos mondattani elrendezését elemzi. Én önt az agnoszticizmus és a szintaxis hüperintelli- genciájának találkozásánál helyezem el. Ezért számomra Ön igen elbűvölő és ugyanakkor nyugtalanító is” [36]. Lévi-Strauss agnoszticizmusát, történelem- és antropológia-ellenességét Michel Foucalt-nál is megtaláljuk. Bizonyos szempontból Foucault még radikálisabb tagadó (majdnem nihilista). Amit ugyancsak Ricoeur mondott Lévi-Strauss eszmevilágáról: „Kantizmus transzcendentális alany nélkül” ([37], ugyanazt elmondhatjuk Foucault filozófiájáról is, amely „az ember halálát” hirdeti. A megismerő és beszélő „Én” halála, az ember felbomlása után érthető, hogy nincs értelem és nincs igazság: a történelemnek nincs jelentése, mivel az emberi szellem alkotásaival együtt a természeti tárgyak, a világegyetem elemei közé degradálódik [38], és végül feloldódik az egyetemes determinizmusban. A magunk részéről osztjuk G. Gusdorf véleményét, aki a „primitív gondolkodással kapcsolatban kijelentette: „Gondolkodó nélküli gondolkodás, logikus nélküli logika” [39]. Amikor így felhívjuk a figyelmet az ideológiába hajló, egyoldalú strukturalizmus korlátáira, egyáltalán nem akarjuk tagadni a strukturalista módszer pozitívumait. Ez az új módszer termékeny intiúciókat, hasznos szempontokat nyújt a keresztény exegézisnek és teológiának. Ahogy ezt G. Schiwy is hangoztatta [40], a strukturalizmus mint módszer arra szorítja rá a keresztényeket, hogy szigorúbb módszerrel folytassák hitük értelmezését. Maga Schiwy több olyan érintkezési pontot jelöl meg, ahol a strukturalista módszer kérdéseket intéz a keresztény gondolkodáshoz. Itt csak éppen megemlítünk egy párat:- A kinyilatkoztatás és annak értelmezése: a Biblia mint Isten szava, igehirdetés. (Az isteni üzenet kifejeződése egy adott kultúra elemeivel, irodalmi műfajok, hagyomány és értelmezés stb. E ponton, amint már jeleztük, a keresztény exegézis igen sokat tett az egyházatyáktól egészen a formatörténeti módszerig.)- A szentségek és a liturgia területén: elvonatkoztatva a teológiai problémától, már a keresztény jelrendszer (signifiantlsignifié) struktúrájának tanulmányozása is előbbre viheti a szentségtant, nevezetesen az Eucharisztia jelvoltának értelmezését.- Még átfogóbban a strukturalista módszer segítségével tanulmányozni lehetne azt a szimbolikát, amely a szentírásértelmezéstől kezdve, a teológián át, egészen a lelkiségig az egész keresztény eszmevilág hagyományos kifejezése. (Ez lenne a „középkori exegézis”, tehát a tágabb értelemben vett exegézis - a négy értelem - újragondolása és reflexív továbbfejlesztése.) Itt el kellene határolni azt, ami valóban a keresztény üzenet hordozója (még ha mitológiai elemeket épít is be), és ami ideológia és „mítosz”. Hogy most mindjárt egy példán be is mutassuk a strukturalista módszer alkalmazását, Jean-Pierre Jossua O. P. egyik tanulmánya alapján [41] felvázoljuk a hit megformulázása és a történelem (ortodoxia és dogmafejlődós) problematikáját. Ez a kérdéskör tulajdonképpen az első helyen említett problematika folytatása, kiszélesítése: a kinyilatkoztatás értelmezéséről van szó. Hogyan fogalmazza meg a hivő 210
