Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - TEOLÓGIAI JEGYZETEK
TEOLÓGIAI JEGYZETEK ERAZMUS MORUSRÓL. Öröm számomra minden barátom legkedvesebbikére gondolnom s vele foglalkoznom. Megkísérlem, hogy körvonalakban vázoljam öt. Nem mondható magasnak, de nem is alacsony. Oyan arányosak tagjai, hogy nem is gondol az ember arra, hogy más legyen. Bőre világos és tiszta és olyan arca is. Sem sápadt, sem pirospozsgás; csak gyenge pír sugárzik rajt át. Haja gesztenyébe hajló. Szakálla keskeny, szemei kétkesszürkék, sokszínű fokokkal. Vidám temperamentumra utalnak. Sohasem voltak szemek becstelenségtől mentebbek. Mindig szíves, barátságos, derűs, mosolyra kész. Jobban hajlik a vidámságra, mint a súlyos méltóságra, bár az ostoba bohóckodástól távol áll. Jobb válla magasabbnak tűnik, mint a bal, főleg, ha jár. Kezei enyhén durvák többi részéhez képest. Személyes megjelenésével sohasem törődik. Milyen vonzó lehetett, mint kamasz, ha érett korában ilyen! Egészségét tekintve inkább erős, mint gyenge. Megfelel munkája követelményeinek. Az evésre nem kényes. Sokáig megelégedett a vízzel, de hogy ne feszélyezze barátait, iszik keveset, többnyire a leggyengébb sörből. A bort olykor csak ajkával érinti. - Birkát szokott enni és sózott halat, durvább lisztből készült kenyeret; szívesebben, mint nyalánkságokat, amit pedig a legtöbben kedvelnek. Kedves ételei a tejesételek, gyümölcs és főleg a tojás. Hangja sem hangos, sem gyenge, de átható. Sem lágy, sem dallamos; jó beszédhang. Az énekléshez nincs tehetsége, de élvezi a zenét. Beszéde különlegesen hangsúlyozott, de nem hirtelen, sem akadozó. Ruházkodásban az egyszerűséget szereti. Sohasem visel selymet, bíbort, vagy aranyláncot; csak, ha szükséges. Bámulatosan elhanyagolja a formaságokat. Nem várja el másoktól, de magát sem terheli velük. Szereti az egyenlőséget és gyűlöli a zsarnokságot. Kerüli a bizalmasságot a hercegekkel, mert a legbékésebb trón körül is versengés van, fényűzés és hamisság, a hatalom és a szolgaság jegyében. VIII. Henrik udvarába is nagy vonakodással került. Hálás a szabadidőért, élvezi azt, de vidáman kész a munka folytatására, amikor kell. Mintha csak a barátságra termett volna, őszinte emberek barátsága és a velük való társalgás a legnagyobb öröme. Nem állhatja a labda-, hazárd- és kártyajátékokat. Saját ügyeit félretéve is segít másokon. Mellette élni jó és átalakítóerejű. Felvillanyoz és nehéz időkben feloldja a szomorúságot. Nagy örömét leli a tréfákban, de sohasem közönséges és vigyáz, hogy senkit meg ne bántson. Mindenből örömöt hoz ki, amit az élet számára nyújt, még a legnagyobb bajokból is. Tanult emberek intelligenciáját csodálja, az ostobák és tudatlanok képtelenségein mulat. Még a bolondokhoz is tud alkalmazkodni. Az asszonyokkal, saját feleségével is csupa humor a társalgása. A közvélemény iránt közönyös. ítéleteiben megértést mutat. Szereti az állatokat. Madarakat, majmokat, rókát, hódot, menyétet és egyéb ritkaságokat tart. Ha különlegességet lát, külföldit, vagy mást, tüstént megveszi, így háza telve van érdekes dolgokkal, s öröm számára, hogy másoknak tetszik. Szeretettel irányítja házatáját, ahol ismeretlen a civódás és perpatvar. Nem vonzza a pénz. Éles az esze, nyelve válaszra kész. Gondolatai gyorsak. Szolgálatra mindig kész, de nem várja azt el mástól, őszintén hivő, gyakorló vallásos, anélkül, hogy babonás lenne. Nem közhelyekkel imádkozik, hanem szavakkal, amik egyenesen a szívéből jönnek. Ilyen hát Morus, az udvari ember: s az < emberek még azt hiszik, hogy keresztényt csak a kolostorokban lehet találni! [Erazmus Ulrich von Huttenhez 1519. július 23-án írt leveléből.] (Válogatta és fordította: Paleta Éva.) MAI PRÉDIKÁCIÓ ... A prédikálás módszere sok esetben kevéssé evangéliumi és apostoli, hanem megfelel az olyan kész világnak, ahol hagyomány és tekintély alapján fogadnak el tárgyi meghatározásokat. S valóban a hitcikkely nem valami feltalálható dolog: ebben az értelemben készen kapott dolgokat kell hirdetnünk. De van a dogma hirdetésének olyan módja, amely tanúságtételt is jelent, meggyőződést közöl, főként pedig odavezet, hogy a lelkiismeretben kibontakozik az igazság személyes birtokba vétele, napvilágra kerül a valódi kérdésekre adott valódi válasz. Ámde prédikációinkban nem valami gyakran keressük és valósítjuk meg az alanyi szükséglethez, a személyekhez fűződő ilyen kapcsolatot, legfeljebb olyankor, amikor kissé apologetizálunk: de ez az apologetika is mesterkélt gyakran, és segítségével semmi mást sem teszünk, mint hogy min193
