Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 3. szám - FIGYELŐ - Csanád Béla: A Holland Pasztorális Zsinat

holland szocialista párt már akkor nem volt hivatalosan ateista.) A progresszivizmus tehát a hollandok számára egyet jelent az önállósággal és a szabadsággal. Ezért figyelmeztette mindjárt a megnyitáskor az újságírókat Alfrink kardinális, hogy amikor progress zivizmusról beszél, ne pártoskodásra gondoljanak, hanem magatartásra: „Mi felfelé törő egyház vagyunk, és ebben a haladásban az Urat akarjuk követni, ö továbbra is jelen van ebben a világban és ezekben az időkben, és Öt követni előre haladást jelent”. Egyesek számára túl- gyors ez a haladás? Nyugtalanságot okoz? „Az okozna igazában nyugtalanságot, ha megmaradnánk saját felfogásunkban, saját egyéni pozícióinkban betemetve; ez könnyen elzárkózáshoz (eretnekséghez) vezet, és az elszigetelődés mindig a szeretet halálát jelentette az Egyházban. A mi pasztorális zsinatunk szabad és nyílt véleménycsere a hitben és a szeretetben, amely- lyel kitörünk lövészarok-helyzetünkből és egységre és egyetértésre jutunk” [u].

2. Hollandia megszűnt gyarmatosító ország lenni. Maradt ugyan néhány kisebb gyarmata, ez a tény azonban semmit sem változtat azon, hogy politikai hatalma erősen visszaesett. Nem változott viszont hasonló arányban a hollandok „vezetői öntudata”, készsége. Sok jel arra mutat, hogy ezt a vezetői, példamutató magatartást most befelé az Egyházban próbálják érvényesíteni, mégpedig elsősorban Európában, miután ázsiai, afrikai missziós tevékenységük egyre csökken.

3. A német megszállás és a háború évei után mélyreható társadalmi változások történtek Hollandiában. Sok tekintetben amerikai mintára alakul át az ország, s ebben az átalakulásban egyre döntőbb szerephez jut a műszaki értelmiség. A technikai fejlődés során egyes munkásrétegek közti különbségek zsugorodnak, s új lelki és pasztorális problémákat kezd jelenteni az ún. „szolgáltató” réteg (közlekedési, vendéglátóipari alkalmazottak stb.).

4. Hollandia a háború óta nagymértékben urbanizálódott. A városi életforma terjedésével megszűnik a régi, híres nagycsaládok patriarchális közössége és teljesen új közösségi formák alakulnak (lakótelepi, munkahelyi, érdek- védelmi stb. közösségek). A társadalom egyre atomizálódik, s az új csoportosulások már nem tekintélyelvi alapon jönnek létre. Az Egyház, mint közösség-teremtő és alakító erő, ezeket a tényezőket nem hagyhatja számításon kívül.

Lehetne folytatni a szociológiai képletek változásainak a listáját. Talán vázlatosan eny- nyi is elég a reformok szükségességének szociológiai megokolásából.

A pasztorális zsinat szervezete

Ahogyan a zsinat indoklásában, ugyanúgy a megszervezésében és lefolytatásában is jelentős szerepe volt a szociológiának összes mellékágaival együtt (szociográfiai, pasztorális lélektan, szociálpolitika stb.). A hollandok mindig híresek voltak gyakorlatiasságukról, főleg kereskedelmi érzékükről és szervezőképességükről. Szervezői technikájuk nem olyan hangos és látványos, mint a németeké, de legtöbbször alaposabb és eredményesebb. A holland zsinat, mint organizáció szinte zökkenők nélkül működött.

A Pasztorális Intézet néhány hónap alatt országos zsinati mozgalmat indított el. A propaganda során felhasználták a tipikus nyugati szociológia (szociálpropaganda) alapszavait. „Helyünk a világban”, „tárgyalás és megfontoltság”, „mából a jövőbe”, „demokratikus módszerekkel”, „szabad parlamenti szellem”, „szociális engagement”, - ilyen és hasonló kifejezések röpködtek állandóan a levegőben. Talán nincs még egy ország Európában, ahol a fiatalság körében annyira divatos lenne a szociológiai szemlélet, természetesen polgári alapelvekkel. A pasztorális zsinat szervezői nem hagyhatták figyelmen kívül ezt a tényt.

A központi bizottság, a titkárság és a szervezőközpont vezetésével a zsinati tanácsok, a tanulmányi csoportok és a különböző részszervezetek (megbeszélő csoportok, postaszolgálat, sajtó, közvéleménykutatás) nagy erővel láttak munkához, a zsinat közvetlen előkészítéséhez és a zsinati témák megtárgyalásához, úgyhogy, amikor a nyilvános ülésekre került a sor, már minden tárgysorozati pont előkészítve, kidolgozva, részletezve került a küldöttek asztalára, úgyszólván csak nyilvános korrekciókra és az egyes pót javaslatok összedolgozására volt szükség legtöbbször. Általában a téma igazán érdemi része már a nyilvános ülések előtt megtörtént. Természetesen mindehhez elegendő anyagi fedezetük volt, előre meghatározott költségvetéssel. A Holland Pasztorális Zsinat 1 millió 330 ezer guldenbe (közel 12 millió forintba) került, ebből az ösz- szegből a központi szervek (Pasztorális Intézet, titkárság stb.) 476 ooo-et kaptak, a felvilágosítás, propaganda és sajtó munkája 238 ooo-et emésztett föl öt év alatt. Mindezt a hívek adakozták össze úgy, hogy a missziókba és a fejlődő országokba menő nagybőjti akciójuk is sikeres volt.

A zsinat megszervezése önmagában véve még nem jelentene számottevő eredményt a holland egyház életében, ha az csak a felső értelmiség (teológusok és szociológusok), vagy a hierarchia manifesztációja lenne. A holland zsinat azonban nem ez lett, hanem valóban — a demokratizmus jegyében született - népmozgalom, ha nem is jutott el a Ihivő nép minden rétegéhez. A plébániai és sajátos szaklelkipász- tori kereteket felhasználva, országosan kb. 15 ezer zsinati beszélgető csoportot alakítottak, csoportonként 20-25 taggal, összesen tehát 300- 400 ezer ember tárgyalta hétről-hétre a zsinati témákat, foglalta írásba észrevételeit. Ha a családtagokat is beszámítjuk a zsinati szellem által érintett körökbe, az nagyjából a holland katolicizmus egynegyedét jelenti. S rajtuk kí188