Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - Cselényi István Gábor: A világ előrevitele mint keresztény feladat
hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok e hegynek itt: menj innét amodal - átmegy’' (Mt 17, 20). - A hegy megmozgatásának képe talán az egész természet átalakításának távlatát foglalja magában, a humanizációt, egészen a földi kultúra átformálásának gigászi feladatáig. No de hol találunk a tudomány, a teohnika embereiben krisztusi bitet? - kérdezhetné valaki. Talán nem tévedünk, ha azt a minimális (mert mustármagnyi) hitet, melyet Krisztus ezeknek a tetteknek feltételéül szab meg, ebben a megfogalmazásban értjük: „minden olyan lélek, mely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől való” (I Ján 4, 2). Ebből a kijelentésből látjuk ugyanis, a hit mennyire magában foglalja a szekularizációt is. Hiszen ha egyszer Krisztus testben jött el, akkor a test, az anyag, a világ nem szellemektől áthatott valóság, hanem vizsgálható, alakítható. A Krisztusban való hit egyenesen feltételezi és követeli a világban való „hitet”. Abban a világban való hitet, mely jó, hiszen jóságának záloga maga Krisztus, akit (a világért) nekünk adott az Atya [15]. A rahneri transzcendencia-elv alkalmazásával [16], akár csak az igazság-keresés kérdésében, ezen a ponton is beláthatjuk, a rész állíthatja az egészet, a kevés a többet. Ez a „részleges” vagy „bennfoglalt” hit: a világban való komoly és őszinte hit, a kutatás tényében már kifejezett optimizmus, mely feltételezi és tényszerűen elfogadja, hogy a világ jó. Ez a hit azt jelenti, van értelme a világot megismerni, meghódításáért küzdeni, előbbre vinni. - Ez az anyag rendjére való önfeledt rá- osodálkozás, a kozmosznak, mint valami ajándéknak hálás elfogadása bennfoglaltan már a megtestesülést is álltíja. A Jézus Krisztusban való hitből részesedik és merít. Sokaknál ehhez természetesen tudatos keresztény hit is járul. - A világ előrevitele, átszellemiesítése tehát igenis keresztény esemény, igenis Krisztus győzelmének továbbvitele. Ugyanezt olvassuk ki a Zsidó-levél kijelentéséből is: „Az eljövendő világot Isten nem angyalok alá vetette” (2, 5), hanem az ember alá (2, 8). A világot tehát teljesen világként kell kezelnünk, meg kell szabadítanunk hiábavalóságától (Róm 8, 20) és terméketlenségétől, s az emberi kultúra és szellem hordozójává kell tennünk. Szent Pál kifejezéseivel a világ az a szőlőskert, melyben gazdálkodnunk kell, az a ház, melyet be kell rendeznünk, s az a város, melyet építenünk kell. - „Tanúim lesztek” (Ap Csel 1, 8) - így búcsúzik tőlünk Krisztus. - S miért ne tanúskodhatnánk róla azzal is, hogy tovább visszük - az egész emberiséggel - a természet fölött aratott diadalát, s azokat a tetteket, melyekkel meghódította az embernek a világot, ha egyszer, János apostol szavaival, „mint ő, olyanok vagyunk a világban” (I Ján 4, 1)? Az új ég és új föld felé Hogy áll összefüggésben a világ emberivé tétele a mennyek országa ügyével? - A kérdésre, azt hiszem, ezek után már nem nehéz válaszolnunk. Krisztussal az „utolsó nap” kezdődött el [17], az emberiség végső történelme. melyben Krisztus számára meg kell hódítania az embernek a mimlciiseget. Vele az ember megszűnt a bűn rabja lenni, de természetnek sem lehet rabszolgája tovább, hiszen Krisztus örököstársa (Róm 8, 17), hivatásának továbbvivője. Minden pozitív cselekedete, még a legprofánabb is, a megtestesült Ige dimenzióit tágítja, sőt a feltámadt Krisztus teljes győzelméből részesedik. „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz. .. mely akkora fává nő, hogy az ég madarai rászállnak és ágai között fészket raknak” (Mt 13, 31-32). - Ezt a 155
