Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 2. szám - FIGYELŐ - Keresztes Pál: Az új Lekcionárium

AZ ÜJ LEKCIONÁRIUM 1969. május hó 25-én kelt dekrétummal látott napvilágát az Ordo lectionum missae, amely az Ige liturgiáját határozza meg. Külsejét te­kintve úgy néz ki, mint egy telefonkönyv. Ha belelapozunk „címeket” és „számokat”, lelő­helyeket találunk benne. Amikor első alka­lommal futólag átlapoztam, gondolatom az volt: tisztelet illeti meg azokat, akik ezt a könyvet összeállították. „Férfi munka” volt! 1. Beosztása: A bevezető szabályok és a három „Tabella” után a következő sorrend­iben közli a misék olvasmányainak jegyzékét: Proprium de tempore. Két részben: Vasárna­pok és hétköznapok. A vasárnapoknál három ciklusba osztva 3-3 olvasmány. A hétközna­poknál két ciklus szerepel, kivéve az ádventi — karácsony utáni (jan. 12-vel bezárólag), a nagybőjti és a húsvét utáni időt. Ezeknél minden évben azonos a lecke és az evangélium. Ezután következik a Proprium de Sanctis, amelyhez szorosan kapcsolódik a Com- munia. Ez utóbbi eltér az eddigitől, mert más a sorrend, s más a szentek csoportosítása is. Kezdődik: In Dedicatione ecclesiae - Com­mune beatae Mariae Vir giné, majd: Commune Martyrum, Pastorum, Doctorum Ecclesiae, Vir- ginum és végezetül: Commune Sanctorum et Sanctorum. Ezután következnek azok a szentmisék, ame­lyek a szentségek és szent élmények kiszolgál­tatásához kapcsolódnak - Missae Rituales, majd a Missae ad diversa és végül a Missae votivae. 2. Értéke: a) Közkinccsé teszi a Szentírásban lelhető isteni kinyilatkoztatást. A Lekcionárium utolsó részében közölt „Index”, mely a lelőhelyeket a szentírási könyvek szerint felsorolja, bizonyí­ték e mellett. Már az eddigi kikezdések, ame­lyek a Magyar Püspöki Kar által jóváhagyott perikopa rendszert kezünkbe adták, hozzájá­rultak az isteni szó ''gazdagabb közléséhez, ez a mostani még inkább. Amit a különféle szent­írási mozgalmak, és a Szentírás népszerű ki­adványai el akartak érni, most megvalósult a Lekcionariumban, sőt megvalósul az élő szó­ban, hiszen híveinknek ezeket a szép, válo­gatott, a mai embernek is sokat mondó ré­szeket fel fogjuk olvasni. b) Az eddigi miseszövegek is összefüggtek, hiszen az Ecclesia orans sok gonddal és oda­adással alakította ki őket, de ha lehet azt mondani, az összefüggés most még inkább fel­fedezhető, mind a vasárnapi, mind az ünnep­napi, mind az egyéb misék olvasmányai kö­zött. Az egyes olvasmányok közötti zsoltárok, il­letve alkalmas szentírási helyek ezt az össze­függést imég fokozzák, és imádságba öntik. c) A „közös” misék is gazdagabbá váltak. Több olvasmány között lehet választani, és így a hétköznapokat, ha azokon szenteket ünnepe­lünk, változatosabbá tehetjük. d) A feriáknak külön olvasmányai megszün­tetik azt a régi állapotot, hogy vissza kell la­poznunk az előző vasárnap már sokszor hal­lott és sokszor felolvasott olvasmány szöve­geire. e) Külön szólunk, mint a lekcionárium ki­emelkedő jeles tulajdonságáról: a szentségek­kel és a szentelményekkel kapcsolatba lépő és a különféle alkalmakra engedélyezett misék­ről. Az előbbiekből kiemelem a katechumene- kért, a felnőttek és csecsemők keresztelésekor, a bérmáláskor, az első áldozáskor, a szent rendek feladásakor mondható szentmiséket, va­lamint a nászmisék és a gyászmisék szövegeit. A különféle alkalmakra engedélyezett szent­misék bizonyítják, hogy az Egyház e világban akar élni, s az e világban élő ember mellé akar állni a legszentebb áldozat bemutatásá­val is ügyes-bajos dolgaiban. Nemcsak saját nagy ügyeiért akarja a szentmise áldozatot bemtatni, hanem a közügyekért is: Pro pace et iustitia servanda - tempore belli vei ever- sionis. — Initio anni civilis. Pro humano la­boré sanctificando. Post collectos fructus ter­rae. Pro gratiarium actione stb. f) A lekcionárium értékei között fel kell so­rolnunk azt is, hogy az egyes olvasmányok helymegjelölése után hozza azoknak kiemelke­dő gondolatát is. Példaképpen álljon itt Hús­vét vasárnapjának olvasmányaival kapcsolatos gondolat kiemelés. Lectio I. Act. 10. 37-43. „Manducavimus et bibimus cum illő postquam resurrexit a mortuis.” Lectio II. Col. 3, 1-4: „Quae sursum sunt quaerite, ubi Christus est” Evangélium: Joan 20, 1-9: „Oportebat eum a mortuis resurgere”. Ez aláhúzás, amely gon­dolatébresztő. Másrészt segítség is ahhoz, hogy a híveknek a mise mondanivalóját röviden összefoglaljuk. 3. Hiányossága: Legyen szabad erről is va­lamit, kellő tisztelettel szólni. Feltűnő és kü­lönös az, hogy míg a közönséges feriáknál két ciklus szerepel, addig az adventi, a karácsony utáni, a nagybőjti és a húsvét utáni feriák­nál csak egy. Pedig ezeknek az időszakoknak 118

Next

/
Thumbnails
Contents