Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 2. szám - FIGYELŐ - Péteri Pál: Lelkipásztori gondolatok bűnről és kegyelemről
jóit tesz velük, ellenőrzi őket, de nem vizsgálja azt, hogy a szegények Krisztussal együtt, az egyház alapját alkotják-e? Jézus viszont azonosítja magát ezekkel az emberekkel. A szegény ember nem más, mint maga Krisztus” (24. 0.). Éleslátásra vall, amit a liturgiáról ír: „A liturgia megújulásához nem elegendő az új rubrika, új szövegek, de még a népnyelv bevezetése sem. — A liturgia csak akkor mond valamit a ma emberének, ha az egyház újra egy nagy család lesz, ha olyan testvéri közösséget alkot, amely nyitva áll minden ember számára. Ha olyan közösség lesz újra, amely a szegényekre, üldözöttekre, elnyomottakra épül. Jézus vonásait kell tükröznie, aki szegény, üldözött, megvetett volt, de telve volt emberszeretettel” (105 o.). Ha az ember elolvasta a könyvet, furcsának tűnik, hogy nem szerepelnek benne ilyen kifejezések: kegyelem, bűn, bánat, ítélet. A könyv és olvasója mintha egészen ebben a világban maradna. Mégis, ha komolyan, alaposan végig tanulmányozzuk, akkor elmúlik ez a hiányérzet. Ebben a világban ugyanis mindenütt ott van Krisztus az emberekkel és tanításával irányítja életünket. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy könyvét olyan gyerekeknek szánja, akik még nem rendelkeznek hittani és erkölcsi fogalmakkal, viszont ezek nélkül is megtanítja őket az igazi keresztény életre. Arra buzdítja a gyerekeket, hogy mindig Krisztus útmutatását kövessék. Ez pedig elég! Egy másik furcsa érzés is elfogja az olvasót. Ügy tűnik, az Isten országa nem valahol a távoli jövendőben van, ami után vágyakozunk, hanem benne élünk és a mi feladatunk, hogy egyre jobban kibontakoztassuk, megvalósítsuk. Isten országát építhetjük a magunk és embertársaink számára munkánkkal, kötelességteljesítésünkkel, de meg is zavarhatjuk mulasztásunkkal és helytelen magatartásunkkal. Ezek után talán érthető, miért keltett ez a gyermekeknek írt katekizmus valóságos forradalmat. Világos, miért mondták szocialista katekizmusnak. Jézust pedig forradalmárnak a katekizmus alapján. Hogy túlzott-e ez a beállítás, ez a szocialista szellemű, szélső baloldali katekizmus? Attól függ, honnan nézzük! Nekünk természetesnek tűnik gondolkodásmódja, a nyugati társadalomban viszont lehet, hogy annál szokatlanabb. Ügy tűnik azonban, hogy még mi is sokat tanulhatunk tőle. Egy biztos: nem „ópium a nép számára”. (Német előszó 19. o.) [A könyv eredeti címe: Incontro a Gesu. A német fordítás címe: Die Botschaft Jesu im Isolotto. Grünewald/Kaiser Verlag. 1969.] Gallai József LELKIPÁSZTORI GONDOLATOK BŰNRŐL ÉS KEGYELEMRŐL A lelkipásztorkodó papság számára a legtöbb gondot okozó kérdések egyike a bűn súlyosságának, és ami ettől elválaszthatatlan, a bűn és kegyelem összefüggésének kérdése. A probléma megértéséhez a mindennapi életből kell kiindulnunk. Az első gyónásra készülő gyermek megismerkedik a halálos és bocsánatos bűn fogalmával. Mivel ez a megismerkedés a mai gyakorlat szerint nálunk általában nyolcéves korban történik, a gyermek egyszerűen nem foghatja fel a maga teljes valóságában a kétféle bűn közötti különbséget. Ugyancsak homályos, sőt némileg ferde kép alakul ki a lelkében a megszentelő kegyelemről és annak esetleges elvesztéséről. Mivel pedig sem a bűnt, sem a kegyelmet nem érti igazán, ennek megfelelő lesz vallási élete a későbbiekben is. A hívek nagy átlaga évente egy-két alkalommal elmegy gyónni, akkor felsorolja azokat a bűnöket, amelyeket az első gyónási készületből megjegyzett, utána megáldozik és ezzel egy fél évre megint leteszi a gondot. Azt még önmaga előtt sem próbálja tisztázni, hogy a gyónásban visszaszerzett megszentelő kegyelem meddig marad meg a lelkében. Így lassan a legtöbb hivő számára a bűnös állapot lesz a természetes és a kegyelem állapota a gyónás utáni pillanatokra vagy órákra korlátozódik. Érthető, hogy a pap, aki híveinek valóban pásztora akar lenni, ebbe a helyzetbe nem tud belenyugodni. A BŰN FOKOZATAI. Problémánk első része a bűn súlyosságára vonatkozik. Hol a határ halálos és bocsánatos bűn között? A halálos és bocsánatos bűn között kétségtelenül óriási a különbség. Tulajdonképpen a bűn szót a maga teljes valóságában csak a halálos bűnről lehet kimondani. A bocsánatos bűn csak analóg értelemben bűn. Ha ugyanis bűnnek az Istentől való elfordulást nevezzük, akkor köny- nyű belátni, hogy ez csak a halálos bűnről állítható. A bocsánatos bűnt elkövető ember egyáltalán nem fordul el Istentől, hanem csak valami kisebb tökéletlenséget követ el. Ez is hiba, ez is Isten megbántása, de a végső céltól nem fordítja el az embert. A halálos bűn viszont jelenti az Istentől való elszakadást. Ez a legnagyobb rossz, ami egyáltalán történhetik. Igaz, a halálos bűnt elkövető ember az esetek nagy többségében közvetlenül és elsődlegesen nem Istentől akar elszakadni, hanem 112
