Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 2. szám - FIGYELŐ - Mariházi Bennó: Az I. Vatikáni Zsinat centenáriuma
zsinati atyák, sokszor meglepő részletességgel, gondossággal. Pl. csak a kis Kátéról hat kongregációban tanácskoztak [n]. Már január közepén látszott, hogy a legtöbb gondot a „Krisztus egyházáról" szóló előterjesztés, annak is a 4-ik fejezetében foglalt pápai tévmentességről szóló tanítás okozza. Mint ismeretes, egy bizonyos csoport a kérdés időszerűségét, az opportunitást vitatta. Főbb érveik ezek voltak: megnehezíti az akatoliku- soknak a visszatérést; elidegeníti azokat, akik már az „igaz nyájhoz" tartoznak; még jobban elmélyülne a szakadék a katolikusok és más vallásunk között; a vallás ellenségei új fegyvert kapnának; ürügyet fog szolgáltatni számos - leginkább európai - kormánynak, hogy az egyháznak eleddig tiszteletben tartott jogait megtámadják. Az időszerűséggel kapcsolatos öt javaslat, 137 aláírással újabb, heteken át tartó alaposabb elemzésre és viszontválaszra késztette a dogma kimondása mellett levő többséget. A részletes vita már a nyár kezdetén - június 6-án - aránylag elég gyors ütemben, június 15-ig, letárgyalta a határozati előterjesztés első három fejezetét. Az utolsó fejezet tárgyalása 14 kongregációban történt. Újabb módosítások után a végleges formuláról július 18-án szavaztak. A hőség, az éppen kirobbant francia-porosz háború, s más személyi okok miatt a szentatya engedélyével a 769 zsinati atya közül már csak 535 volt jelen. Elsöprő többség - 533 - placettal, ketten pedig non- placettal szavaztak [12]. A szavazás után következett az ünnepélyes definiálás. A hátramaradt zsinati atyák száma egyre fogyott, de még két kongregációt tartottak. A külföldiek, a dúló háború miatt, sietve tértek székhelyükre. Később Róma elfoglalása miatt (1870. szept. 20.) lehetetlenné vált minden zsinati munka. Az október 20-án kelt bulla elnapolnak jelentette ki az 1. Vatikánumot. A „Krisztus Egyházáról” szóló dogmatikai határozat fejezetei a következők voltak: I. Sz. Péter személyében szervezett apostoli primátus. - II. Sz. Péter primátusának folytonossága a pápák személyében. - III. A római pápa primátusságának jogköre és természete. — IV. A római pápa tévmentes tanítói hivataláról [13]. A Zsinat tanítása az Egyház tévedhetetlenségéről az alábbi hittételben jut kifejezésre: „A római pápa azzal a tévedhetetlenséggel rendelkezik, melyet az isteni Megváltó a hitbeli és erkölcsi tanítások meghatározásában az ő Egyházának adott” [14]. 3. Történeti következmények. - Külön tanulmány is kevés lenne annak a harcnak ismertetéséhez, ami a Zsinatot részben kísérte, részben követte. - Tény, hogy a Zsinat és a dogma kihirdetése kitűnő alkalom volt számos politikai erőnek ahhoz, hogy egyházelle- nességüket leplezetlenül felfedjék, és nyílt vallásüldözést, úgymond: kultúrharcot robbantsanak ki. Miniszterek nagyköveti jegyzékváltásai, parlamentek mesterségesen felizzított vitái, a liberális sajtó elképesztő tájékozatlanságát eláruló magatartás mind megtalálhatók ez időszakban. Két konkrétum érzékelteti ezt: a) Stremayr osztrák kultuszminiszter az 1855- ben aláírt konkordátum folmondását, többek között ilyen érvekkel indokolja: „Az új tétellel a katolikus egyház előtte eddig idegen területre lépett. Az egyházban létrejött mélyreható változás nem maradhat következmények nélkül az egyháznak és az államnak eddigi viszonyaira” [15], - Ezzel majdnem egyidőben Andrássy bejelenti a Szentszékhez küldött jegyzékében, hogy a „királyi tetszvény joga (pla- cetum) a „római zsinat néhány határozata következtében” ismét foganatba vétetik. - Eötvös ]ózsef pedig felhívja a Szentszék figyelmét arra, hogy „Őfelsége, mint katolikus fejedelem egyaránt hivatva van az egyház fennállását biztosítani — de ugyanakkor az állam jogait és törvényeit az egyház netáni túlkapásai és túlterjeszkedései ellenében is megvédeni...” [16]. b) Figyelemre méltó a porosz kultúrharc „megjósolása”. Arnim, római porosz követ - „prófétai előrelátással” — még június 28-án, a tévedhetetlenség dogmájának kimondása előtt három héttel memorandumában azt írja, hogy a dogma elfogadásával „harc fog bekövetkezni az egyház és állam között. A vívandó harc terei: végtelen civódások a püspöki székek betöltésénél; hosszú széküresedések; jezsuiták kiűzése; a szerzetesrendek megszorítása; papok római tanulásának megtiltása; az egyházi befolyás kitiltása mindenfokú iskolából” stb. [17]. Bismarck biztosította, hogy követének jóslata messzemenően megvalósuljon . . . Zárószóként egy nemkatolikus történésznek megállapítására utalunk: „A modern pápaság éppen, amikor elveszti földi birtokát, emelkedik a legnagyobb szellemi hatalomra!” [18]. JEGYZETEK I. (Vatic. 4. IV. op. Denz. .1893. - 2. Pápa volt 31 évig, 7 hónapig, 23 napig. - 3. Religio, 1867. II. 4. - 4- U. o. - ;. Füssy T.: IX. Pius. III. 339. 1. - 6. Religio, 1868. 220. 1. sk. - 7. Pl. A protestáns W. Menzel író, az anglikán dr. Lee. - 8. Még Törökország is teljes szabadságot adott a püspököknek; egyedül a cár tagadta meg a kiutazási engedélyt, valószínűleg a pápa korábbi intervenciója miatt, amit a lengyel katolicizmusért tett (1863-ban). - 9. Marét, Dupanloup névvel, - „Der Papst und das Concil von Janus” című, Döllingernek tulajdonított támadóirat keltette a legnagyobb visszhangot. Számos tudományos cáfolata közül a világhírű J. Scheeben alapos munkája, még a támadás évében, 1869-ben jelent meg. - 10. König: Bilanz des Conzils: Bev. Az I. Vat. 769 zsinati atya vett részt, a Il-on 2850; az I. 109
