Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - Lantos-Kiss Antal: Szélsőséges progresszívek és konzervatívok a Zsinat után
tartalmasságával kimagaslik a nemzetközi sajtóból. A Svájcban is adódó ütközéseket mutatja az Una Voce Helvetica által Luzernben rendezett egyházzenei ünnepség. A zsúfolásig telt főtemplomban a regensburgi püspök pontifikálta fényes segédlettel a szentmisét. A cecíliás énekesekből alakult hatalmas kórus szimfonikus zenekari kísérettel Mozart-misét adott elő. Mikor a sokaság kiözönlött a templomból, ellenséges aktivisták röpcédulákat osztottak a kezekbe: „Mennyiben emlékeztet a ti misétek Jézus Krisztus utolsó vacsorájára?” A német tradicionalista szervezkedés lelke Reinhard Lauth, müncheni egyetemi tanár. Maria-Gruppe néven működő csoportja röplapokon és a hirdetővállalat által az utcákon kiragasztott óriási plakátokon elítéli a mítosztalanitó teológusokat, az Ol- táriszentséget méltatlanul kezelő, a rózsafüzért a hívők kezéből kitépő papokat, a nemiéleti szabadosságot hirdető moralistákat, az esseni nagygyűlésen a pápa ellen tüntető katolikusokat. Hűséget és engedelmességet követelnek a pápa iránt, akitől viszont büntetést is alkalmazó szigorúságot kérnek. A püspöki kar egyes tagjait árulással vádolják; az „egyházi adóból pénzelt” Publik című lapot neomodernista pornográf terméknek bélyegzik. Szócsövük a Svájcban megjelenő Das Zeichen Mariens folyóirat. Tárgyilagosságának árt, hogy túlságosan figyelembe veszi az egyházilag nem hitelesített jelenéseket, látomásokat és magánkinyilatkoztatásokat. A spanyolországi Garabandal faluban állítólag történt jelenések, s a látnokok forgalomba hozott vallomásai, amelyek szerint Szűz Mária a bíborosok romlottságára, a pusztulás útjára tévedt püspökök és papok árulására figyelmeztette a hivő népet, hitelre találnak és a jelenlegi zavaros helyzetben valamiképp igazolást nyernek a tradicionalisták fóruma előtt. Alfrink és Döpfner bíborosokat az antikrisztus csatlósainak és az eretnekség főpártfogóinak nevezik; az utóbbit általában „Seine Vehemenz” néven emlegetik. Szerintük a nyugati egyházszakadás küszöbön áll. A franciaországi hagyományőrzőket finomabb hang, tudományos felkészültség, eucharisztikus és máriás lelkiség, aszkétikus beállítottság, nagyobb ötletesség és egymás irányában megható bajtársiasság jellemzi. Párizsban hatalmas termeket bérelnek és kitűnő előadóik itt tartják a nagy nyilvánosság előtt a holland és francia katekizmus „eretnek” vonásaira rámutató, a „neomodernizmus” minden tételét taglaló konferenciáikat. Néhány kiadványuk egészen magas színvonalú [16]. Higgadt hangjával kiemelkedik a jezsuita Jean Danielou, aki a napisajtóban közölt s az eszmeáramlatokat teszt-módszerrel vizsgáló cikkeit könyv alakban is kiadta [17]. A több százezer példányban kibocsátott Vademecum-kézikönyv felvilágosítja a hívőket, hol találhatnak a fővárosban és vidéken olyan templomokat, ahol bosszankodás nélkül hallgathatnak szentmisét és igehirdetést; leírják, hogyan lehet fölismerni az igazhitű papokat, akikre a gyermekek hitoktatását nyugodtan bízhatják a szülők, s akikhez lelki ügyekben bizalommal fordulhatnak. Georges de Mantes abbé 15 000 példányban megjelenő lelkipásztori körleveleiben, amelyeket saját alapítású szerzetes jellegű munkaközössége terjeszt, évek óta neveli olvasóközönségét. Mivel az „alvó” és az „árral sodródó” püspököket, sőt a Szentatya múlt évi hitvallásáig és a Humanae vitae enciklika megjelenése előtt a pápát is leckéztette, a lakóhelye szerint illetékes püspök fölfüggesztette, de az üldözöttség csak népszerűbbé tette őt. Barbara abbé kedvelt előadó. Felnőttek katekizmusának beillő, a hamisítatlan katolikus tanítást fejtegető füzetsorozatával tűnik ki [18]. Coache plébános, mikor püspöke közlekedési okokra hivatkozva megtiltotta az utcai körmenet tartását, csak azért is fényes Űrnapot rendezett, körmenettel, szabadtéri gyűléssel, ünnepélyes latin nyelvű misével. Az eucharisztikus napra sokezres tömeg gyűlt össze az ország minden tájáról, még külföldől is. „Egy falusi plébános levelei” gyűjtőcímmel közzétett sorozatában „leleplezi” a szélsőséges újítók hadállásait. Írói álnév alatt kiadott könyvében botránykrónikát sorol föl: Elrettentő példákkal szem91
