Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)

1969 / 1. szám - FIGYELŐ - Gál Ferenc: Nemiség és erkölcs

tot. Testi jelenségei kultikus tisztátalanságot idéznek elő, s ezt még a szülésre is vonatkoztatták. Az újszövetség ezeket elhagyja, ellenben kívánja a szív tisztaságát. Itt is, mint az erkölcsi élet egész vonalán, csak a rosszakarat, a bűn szennyezi be az embert.

Az Egyház története folyamán időnként visz- szatért a manicheizmus kísértése. Még Szent Ágoston is úgy tekintette a nemi gyönyört, mint fogyatkozást az egyébként jó emberi természetben. Ez a fogyatkozás az eredeti bűn következménye. De pl. Nagy Szent Albert tiltakozott az ellen, hogy a test természetes gyönyöreit önmagukban bűnnek tekintsék. A bűn mindig a személyes elhatározásban, az akaratban van, nem az ösztönben. Olyanok is akadtak, akik elismerték, hogy a nemi közösség a házasságban önmagában a természet java, de gyakorlatilag bűn nélkül nem, vagy csak alig hajtható végre. Ezért igazoló okokat kerestek hozzá, mint a nemzést, a hűtlenség kerülését, a másik fél iránti kötelességet. Sokan az aszkétiká- ban a bűntől való félelmet átvitték a nemiségre magára, mintha attól jobban kellene félni, mint a többi ösztöntől és szenvedélytől.

Kétségtelen, hogy a bűn megzavarta a nemiség harmóniáját is. Öncélúságra törekszik s csak erős, céltudatos magatartás képes megtartani személyes irányú rendeltetésében. Maga a nemiség lényeges emberi érték, de lehet a rossz eszköze is, mint minden adottság. Krisztus az egész embert megszentelte s a házasságban a szerelmi kapcsolatot a kegyelem forrásának tette meg. A pszichológus ilyen követelményt támaszt: ,,A normális ember nem térhet ki egyszerűen a nemiség hatalma elől, hiszen önmagától kellene menekülnie, s ezt a menekülést kétes következményekkel fizetné meg. A tisztaság nem azt jelenti, hogy a nemiséget ki kell küszöbölni vagy félni tőle, hanem erőit felhasználni és átformálni. A nemi ösztönt be kell építeni a személy teljességébe, hiszen az olyan adottság, ami a férfit és a nőt a maga sajátságában egészen jellemzi. Tehát a nemiségnek nem valahol kell az emberben beépítve elrejtve lennie, hanem a megfelelő rendben a maga helyén kell megnyilvánulnia és a maga világos rendeltetése szerint hozzájárulnia az élet alakításához és a szeretet képességének kifejlesztéséhez” [9]. Valóban az a tapasztalat, hogy ahol a nemiség nem a maga helyén van és nincs beépítve a személy egészébe, ott önzővé teszi az embert és tönkreteszi a szeretet képességét is. Viszont a megtartóztatás önmagunk önzetlen birtoklásához vezet. Mivel pedig az emberben minden erény gyakorlás és fejlődés eredménye, azért a fiatalkori megtartóztatás ahhoz is szükséges, hogy önmagát birtokolva lépjen házasságra és valóban képes legyen magát egészen lekötni házastársa számára.

F. Böckle elsősorban a házassági erkölcs megszövegezéséhez keresi az alapot, de megállapításait az egész nemiségre értelmezhetjük: ,,Normáknál figyelembe kell vennünk hogy itt

egy alapvető emberi viszonyulásnak kell format adni, amely kapcsolatban áll az élet továbbadásával, a termékenységgel, az emberiség közös javával és kultúrájával. Nekünk mindezt az alapvető keresztény törvénynek, a szeretetnek kell alávetnünk. Tehát a férfi és nő szembenállását úgy kell tekintenünk, mint ajándékot és feladatot. A kettő létének az a teljes értelme, hogy tartósan egymásért legyenek ’ [10J.

A katolikus erkölcstan tehát a mai időkben sem lát semmiféle alapot arra, hogy a nemi élet gyakorlását ne kizárólag a házasság keretéhez kösse. Nem mint menekülést a bűn elől, hanem mint a házasság lényeges alkotó elemét, mint a kölcsönös szerelem egyik tartalmát és jelét. A házasság egyszerre biológiai és szellemi, erkölcsi és kegyelmi közösség. Elvileg nem lehet ellentét az igazi szerelem és a házasság többi célja között. Önuralomra és áldozatra természetesen itt is szükség van, de nem szabad olyan erkölcsi és aszkétikus normákat előírni, amelyek közvetlenül veszélyeztetik az igazi szerelmet. Legújabban á Humanae vitae enciklika pl. az erkölccsel ellenkezőnek mondja a fogamzásgátló eszközök használatát, de nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a tudomány még találhat olyan módokat, amelyek nincsenek ellentétben a természettel. Különben a házasságnak is megvan a tisztasága: követeli azt, hogy minden személyes szerelem és önátadás hordozója legyen és mutasson készséget az élet szolgálatára.

A házasságon kívülállók esetében is érvényesíteni kell az elvet, hogy a bűn az akarati elhatározásban, a személyes állásfoglalásban van, nem az érzelemben vagy a gyönyörben. Másrészt a szeretetnek és a szerelemnek lehetnek külső jelei, amelyek még nem jelentik a nemiség aktualizálását. Elkerülhetetlen pl. hogy a házasság előtti szerelemnek ne legyenek olyan megnyilatkozási formái, amelyek a bizalmat, a kizárólagosságot és a szerelemben való lekötöttséget igazolják. Az ember testi és lelki ösz- szetettsége miatt itt az ösztönös gyönyör is jelentkezhet, viszont a jegyesekben meglehet az őszinte elhatározás, hogy nem akarják a nemiséget aktualizálni. A negatív figyelmeztetések helyett sokkal célravezetőbb módszer az, ha az ifjúságban felébresztjük az egymás iránti felelősséget, a személyes méltóság tiszteletét és a nemiségben rejlő erők értékelését.

A kereszténységen kívül általában megelégszenek az ifjúság biológiai felvilágosításával. Kellő keretek között és az ifjúság korának megfelelően erre valóban szükség van. A tisztaságot, a szüzességet nem szabad azonosítani a tudatlansággal és naivsággal. Az erény csak tudatos állásfoglalás gyümölcse lehet. Azonban a biológiai felvilágosítással együtt kell járni a lelkűiét alakításának. Az erkölcstani kazuisz- tika - néha talán túl aprólékosan - megkísérelte a ,,materia gravisnak” a bemutatását, vagyis hogy mit nevezhetünk ezen a téren súlyos bűnnek. Arról nem lehet vita, amit a nemiség teljes aktualizálásának mondunk, felté58