Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - TÁVLATOK - Radó Polikárp: Az Eukarisztia titka
MEDITÁCIÓ Radó Polikárp AZ EUKARISZTIA TITKA Új névvel illeti az egyház a Zsinat óta Jézus testének és vérének valóságát. Nem használja az eddig inkább szokásos nevet: „Oltáriszentség”, mivel ezt általában az emberek a misétől elválasztott, kitett Szentségre értik elsősorban, esetleg még a szentáldozást is beleértik. Manap az egyház „a szent eukarisztia misztériumának!’, magyarul titkának, nevezi a szent áldozatot, a szent áldozást és az eltett és kitett Szentséget egyaránt. Az így értett eukarisztia ,,a liturgiának, sőt az egész keresztény életnek a középpontja” (1967. máj. 25. Instrukció n. 1. ezentúl Így idézzük). Garizim 1. Palesztinának középső tartományában két párhuzamos, kopár hegylánc húzódik: a Garizim és szemben vele az Ebal. Zöld, termékeny völgy választja ketté, egy városka közelében ősi, immár négyezer éves kút áll, Jákob ősatya ásatta azt a hagyomány szerint. Mellette ült porosán, fáradtan Jézus, tanítványai a városkába mentek eledelt vásárolni. Egy szamaritánus asszony közeledett, vizet akart hazavinni a kútról. Jézus inni kért tőle, a nő pedig csodálkozott, hogy szóba állt vele. Beszélgetés közben Jézus megmutatta, hogy szívében olvas: öt férfié volt már és akivel most van, az sem a férje. A szamariai asszony ekkor látta, hogy prófétával van dolga és fölvetette a szamaritánusok ősi kérdését: „Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.” A Garizimre mutatott, miközben ezt mondta. Az imádáson a hivatalos ószövetségi liturgiát értette, ez áldozatok bemutatásából, énekekből és imádságokból állt. Jézus pedig jövendöléssel felelt a nőnek: „Eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván” (Ján 4, 19-25). Jézus ezekkel a szavakkal az ő új és örök szövetségének istentiszteletét jövendölte meg, amelyben nem lesz állatok feláldozása, nem egy hegyen, hanem napkelettől napnyugtáig minden helyen tiszta áldozattal hódolnak az Úrnak. Ez a tiszta áldozat, az új szövetség áldozata: az eukarisztia. 2. Amint már mondtuk, az eukarisztia titka egységes valami. Az eukarisztia: a szent mise, a szentáldozás, és a misén kívül történő istentisztelet egysége, ez a lélekben és igazságban való imádás. A szent eukarisztia vallásunknak és életünknek a középpontja a maga hármas működésében. „Az eukarisztikus titkot tehát teljes tágasságában kell szemlélni, mind a mise ünneplésében (amelyben az áldozás is benne foglaltatik), mind a szent színek tiszteletében, amelyeket a mise után megőriznek, hogy az áldozat kegyelmét kiterjessze (3. n. g.). Az eukarisztia hármas szemléletéből az első isteni működés a szent áldozat, a mise, ez Jézus megváltó halálának és föltámadásának „emlékjele” (memóriáié). Azáltal lesz a mise emlékjellé, hogy az átváltozáskor Jézus jelen van a kenyér színe alatt és külön jelen van a bor színe alatt is: ez a tény pedig a vér kiömlésére emlékeztet, mely egykor a keresztfán történt. A mise tehát emlékjele Jézus életáldozatának. - De emlékjele föltámadásának is: mert nem valóságban van az oltáron szétV V 51
