Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - Rosta Ferenc: Isten népe
Jézus Krisztusban és rajta vannak, hogy - legjobb lelkiismeretük szerint - megvalósítsák maguk között Krisztus Egyházát. Ezek a testvéreink, mint mondottuk, különös kedvvel és örömmel nevezik magukat a Biblia szavával Isten népének. Vajon ki merné tőlük ezt a szép nevezetet megtagadni? A Zsinat semmi esetre sem teszi ezt. Az Ökumenikus Határozatban félreérthetetlenül kijelenti, hogy a nem-katolikus, hivő keresztény emberekben és vallási közösségeikben - ha nem is teljesen, de sok elemével - jelen van Jézus Krisztus egyetlen Egyháza [13]. Az Egyházról szóló Rendelkezés (ER) pedig ezeket a szép sorokat szenteli nekik: ,,Az Egyház tudja, hogy többféle szálon össze van kötve azokkal, akiket megkeresztelt voltukért a keresztény név díszít, bár nem vallják a teljes hitet, vagy nem tartják meg a közösségbeli egységet Péter utóda alatt. Sokan vannak ugyanis, akik tiszteletben tartják a Szentírást, mint hit- és életszabályt, és őszinte vallási buzgóságot tanúsítanak; szerető szívvel hisznek a mindenható Atyában és Krisztusban, Isten Üdvözítő Fiában, megkeresztelkednek, és ez összeköti őket Krisztussal; sőt elismernek és elfogadnak más szentségeket is saját egyházaikban vagy egyházi közösségeikben” [14]. Megítélésünk szerint ezek a testvéreink Isten országának egy távolabbi, szegényesebb tartományát lakják, de nem vitatjuk el tőlük a jogot, hogy Isten népéhez tartozónak mondják magukat, amit váltig hangoztatnak is. Némi megelégedésükre és örömükre szolgál, hogy ezt a Zsinat sem vonja kétségbe, mikor - protestáns szerzőknél olvastam ismételten a Zsinat egyháztanának ezt a szemléltetését - Isten népét koncentrikus körökben helyezi el: a legbelső körben a katolikus Egyházat, mint amelyben minden alkotó elemével, azaz teljesen (ha nem is tökéletesen) jelen van Krisztus Egyháza, a távolabbi körökben pedig a többi keresztény egyházat, mint amelyekben Krisztus Egyházának igazi elemei élnek, ha nem is teljes számban [15]. Ez utóbbiakról is kijelenti a Zsinat, hogy „akik hitből megiga- zultak a keresztségben, máris beiktatódnak Krisztus testébe. Jogosan ékesíti őket a keresztény nevezet, a katolikus Egyház gyermekei pedig méltán ismerik el őket testvéreiknek az Úrban” [16] Nem kétséges, ők is hozzátartoznak Isten népéhez, ha némi megszorítással is. Isten népe és a mai zsidóság Fentebb már rámutattunk, milyen szoros és szerves a kapcsolat az Ószövetség választott népe és Isten újszövetségi népe, az Egyház között. Most vizsgáljuk meg, mi a viszony az Egyház és a Krisztus utáni zsidóság között, ideértve a mai zsidóságot is. Természetesen csak a teológia síkján és eszközeivel keresünk feleletet a kérdésre, vajon a mai zsidóság Isten népnek mondható-e, s ha igen, milyen értelemben. Eleve kizárunk minden politikai és egyéb nem-teológiai szempontot, ahogy a Zsinat is teszi, mikor ezt a kényes kérdést tárgyalja. Szent Pál teológiájában találjuk meg az eligazítást. Ez a teológia egyrészt utal az ó- és újszövetség folytonosságára, szerves kapcsolatára, mikor Izraelt Isten nemes olajfájának mondja, melybe beoltattak a vadolajfa hajtásai, a pogányból lett keresztények [17], másrészt meg fájó szívvel látja, hogy a hitetlenség miatt a nemes olajfának sok ága letörött, ,,de ők is be lesznek oltva, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma ahhoz, hogy újra beoltsa őket” [18]. Sőt elsősorban ők hivatalosak Isten messiási, új népébe, mert „ha téged levágtak... a vadolajfáról és a természet rendjén kívül beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább lesznek beoltva saját olajfájukba azok, akik a természet szerint is odavalók?” [19]. Bármennyire kénytelen is Pál sok zsidóban az evangélium ellenségét látni [20], félreérthetetlenül kimondja a zsidókérdés elbírálásának teológiai 36
