Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - FIGYELŐ - Radó Polikárp: Az új holland katekizmus
FIGYELŐ AZ ÜJ HOLLAND KATEKIZMUS Ez a könyv nem iskolás katekizmus, nem tankönyv. Felnőttek részére akarja a hitet, mint Isten üzenetét átadni. Lehetőleg kerüli a rövid fogalmazásokat, iskolás definíciókat. Az Isten üzenetét azonban a mai embernek a nyelvén adja, a megfogalmazásban egyszerű világosságra törekszik és azt majdnem el is éri. Nagyon helyes dolog, hogy definíciói rendszerint a kiemelkedő sajátosságok felsorolásából állanak, és így dinamikusak, érdekesek és érthetők. Nagyon helyesen szögezi le a könyv előszavában, hogy az nem hajszál-pontos ábrázolása a hit tételeinek, hanem a kimondhatatlannak megközelítése, amelyet megkísérel. Épp ezért joggal kérik a szerzők, akik a névtelenség szerénységébe burkolóznak, hogy ne ragadjanak ki egyes mondatokat, hanem összefüggésben szemléljék azokat. Nyugodtan mondhatom, hogy ez igaz. Ha az ember csak lapozza, akkor előfordul, hogy egy mondat felötlik, amelyet rosszul is lehet értelmezni. Kifejezetten tévedésről egyébként szó sincsen; az egész fejezetnek az elolvasása viszont maradéktalanul meggyőz a szerzők ortodoxiájáról. A felnőtteknek szánt könyv egyébként teljesen a mai ember értelmi és érzelmi világához szól. Mai nyelven, egyszerűen és újszerű módon beszél. Korrekt a kényes helyeken is. Példának veszem a Szeplőtelen Fogantatást (p. 302). Milyen szép, amikor ezt a misztériumot eképp kezdi: ,,Ebben a hitigazságban a kegyelem nagyobb hatalmán való öröm jut kifejezésre. Ezt az igazságot azonban az Egyház nagyon lassan ragadta meg, lassan fogta föl egészen. Aqunói Szent Tamás, sőt maga Szent Bernát is nem tudta elképzelni, hogy ezt az igazságot az Egyház valaha kimondhatja. Az Egyház ellenben a kinyilatkoztatás egészéből kifejtette azt és a múlt században ünnepélyesen ki is mondotta: „Mária nem ismerte az eredeti bűnt, szeplő nélkül fo- gantatott.” A hitigazság tárgyalásánál azután a könyv hozzáfűzi a saját elmélkedését. Mária nem ismerte az eredeti bűnt, de vétkes világban élt. Bár a világ szennye sohasem illette őt, mégis benne élt. Testvérünk a szenvedésben, de nem a gonoszságban. A gonoszságot teljesen leküzdötte a jóság által. Mindezt természetesen Krisztus megváltásának köszönheti, mert ő a megváltottak elseje. Hogy a katekizmus módszerét megismerjük, bővebben ismertetjük, hogyan adja elő az Euka- risztia tanát. Kétségtelen, hogy az Eukarisztia áldozat-jellegét nyíltan hirdeti, de nem a Tridenti Zsinat dogmatikus fogalmazásában, hanem a mai embert megragadó módon. Elmondja, hogy Jézus a nemzeti fölszabadulási lakomát, a pászkavacsorát alakította át az új fölszabadulás, a megváltás emlékezetévé. A fölszabadító vér a húsvéti báránytól származott, amellyel egykori Egyiptomban az izraeliták házuknak küszöbét és ajtófélfáját megkenték és így meg- menekedtek a dögvész pusztításától. Az ennek emlékére rendelt húsvéti bárány lakomáját Jézus átalakította fölszabadító, azaz megváltó testének és vérének elfogyasztásává. Itt vagyunk tehát a döntő pontnál: Milyen átváltozásról van szó ebben az áldozatban? Definíciója gyönyörű. Az Eukarisztia, amely átváltozás által jön létre: „Várakozás az Isten országára; emlékezés Jézus búcsúzására; Jézus élet-áldozatának megjelenítése; Isten szövetsége mivélünk”. Megkapó az eukarisztikus dogmáknak az ismertetése. Világosan kimondja a katekizmus, hogy a századok folyamán az egyház újra meg újra állapított meg kötelező tanokat. Ezekben az volt a szándéka, hogy az egész igazságot egyszer s mindenkorra meghatározott szavakkal lerögzítse. Természetesen nemegyszer olyan fogalmazások ezek, amikor régmúlt idők némely tévedése ellen lerögzítettek katolikus hittételeket, amelyekkel a keresztény igazságokat akarták megvédeni. Elfogadhatónak vélem a katekizmus szerzőinek álláspontját: ha helyesen akarjuk megérteni ezeket, meg kell kérdeznünk, melyek azok az evangéliumi értékek, amiket akkoriban meg akartak menteni. Ezeket azután a mi korunk nyelvén is kifejezésre kell juttatnunk és ekként hirdetnünk. Pl. a régi katekizmusokban az Eukarisztia szerzésének alapjául Jézus valóságos jelenlétét jelölték meg: közöttünk akart maradni. Ami igaz, de nem kielégítő, amint a katekizmus meggyőzően ki is fejti. A valóságos jelenlétet azonban kétségkívül hirdeti: „A jelentős szimbólumok (megtört kenyér, vörös bor) nem csupán megemlékezést nyújtanak, hanem Jézus testének és vérének valóságát. Amellett tudnunk kell, hogy a szemita nyelv testen az egész embert érti. Ugyanez áll a vérre is: véren az egész életerőt értik, mi tehát Jézus egész személyiségét fogadjuk magunkba”. Csak ízelítőt adunk a sokat vitatott holland katekizmusról. Azt akarjuk csak bemutatni, hogy nem kell félni attól, ha a régi, szent igazságok új köntösben jelennek meg. Nem kell félnünk ettől a katekizmustól sem. Meg vagyok 258
