Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - Tomka Ferenc: Az egyház mindig elkésett?
Gladbachi) plébános már az 1820-as években beadványt intéz a kormányhoz az éjjeli gyermekmunka ellen. Az első törvény is egy katolikus, de Montalembert szorgoskodása nyomán jött létre ez ügyben (1841 márc.). - Bécsben 1816-ban, majd 1839-ben egyházi hatósági utasítás jön ki, felszólítva az egyházi szerveket, hogy gondoskodjanak a munkások gyermekeiről. Rövidesen - csak Bécs területén — húsz otthon áll a gyárban dolgozók gyermekei részére [16]. - A katolikus szemléletre jellemzően P. Reichsperger az ötvenes években - bár helyesli az iparosodást — elveti a „minél gyorsabb fejlődés” elvét, s csökkentett munkaidőt kíván, hogy a munkás személyisége is kibontakozhassék. A „társadalmi reform” gondolat kialakulása A munkáskérdés — kapitalizmuson belüli - megoldásában is először a hagyományos módszerekkel próbálkoznak, amelyek nem érintik a társadalom szerkezetét, s csak idővel jutnak el a társadalmi reform gondolatához. Lássuk a fontosabb megoldási kísérleteket. 1. Karitatív kísérlet: Egy ideig azt képzelték, hogy a keresztény szeretet elég lesz a kérdés megoldására. Karitatív szerzetek és egyesületek tömege alakul, enyhítve a testi-lelki nyomort [17]. A legkülönbözőbb területeken dolgoznak: - mindenütt, ahol társadalmi igazságtalanságot vagy aránytalanságot tapasztalnak. Az imént említett példákon kívül jellemző, hogy pl. 1869-ben Bécsben egy minisztertanács ülésen egyik liberális miniszter azt kifogásolja, hogy „jelenleg csak klerikális irányzatú emberek foglalkoznak a munkáslakások kérdésével” [18]. 2. Lelkipásztori kísérlet: Mivel nyilvánvaló volt, hogy a kapitalizmus az indivi- J dualista szellemből nőtt ki, mely a keresztény lelkűiét hiányát tanúsítja, célul tűzik ki a lelkidet mélyítését, a lelkipásztori munkán kívül pl. folyóiratok, előadások által. E gondolat képviselői a kor nagy nevelői: Ausztriában P. M. Schwartz, Németországban A. Kolping. Náluk már a szervezkedés gondolata is szerepel. Széles körű munkájukra jellemző, hogy pl. Kolping halálakor (1865) 24000 tagja van az általa alapított legényegyleteknek, s gondolata terjed Németországon kívül Ausztriában, Svájcban, Magyarországon, Horvátországban, sőt Észak-Amerikában is [19]. 3. A munkásszgrvezés gondolata: Már a múlt század ötvenes éveiben kezdenek rájönni, hogy a hagyományos módszerek nem képesek megoldani a problémákat, magában a kapitalista társadalomban és gazdaságban kell változást eszközölni. Eleinte még mindig a múltból próbálnak példát venni: azon gondolkoznak, hogyan lehetne a gyárat (a céhhez hasonlóan) nagy családdá alakítani. Megjegyzendő, hogy e gondolatban mély meglátás rejlik, ha önmagában - társadalmi reform nélkül - elégtelen is volt. Ma ui. újra sok szó esik - szocialista és kapitalista világban egyaránt — arról, hogy a gyárnak közösséggé kell válnia. (Vö. human relations; üzemszociológia) [20]. További felismerés, hogy a munkásságnak saját lábára kell állnia. Takarék-, nyugdíj-, betegsegélyezőpénztár, szakszervezetek létesítését sürgetik. E gondolatnak Németországban 1848 előtt nem is lett volna tere, ui. nem volt egyesülési szabadság. Megemlíthetjük itt pl. a katolikus L. Harmel francia textilgyárost (t 1915), aki gyárában tökéletesen megvalósította e gondolatokat, sok területen önrendelkezési jogot adva a munkásoknak. Megvalósították továbbá - talán elsőnek - az üzemi tanácsot, a családi fizetést; gondoskodott a munkások kulturális felemelkedéséről stb. 20 évvel a Rerum Novarum előtt! IX. Pius, majd XIII. Leó külön brevét intéztek Harmel- hez [21]. 4. A társadalmi reform: A munkásság szervezésének gondolata már a társadalom szerkezetét lényegileg érintő elképzelés volt, de önmagában ez sem volt elég a tőke 20
