Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - Fila Béla: Gabriel Marcel, a keresztény egzisztencialista
még a szeretet-kapcsolatban állók számára is titokzatos maga ez a szeretet-kötelék. Behelyettesíthetetlen kapcsolat, hiszen konkréten egybeesik azzal a valósággal, ami a másik. Szeretetben lehet csak azt mondani, hogy „azért szeretlek egyszerűen, mert te vagy”. A Lét minisztériumának legmélyebb megközelítése ez a „te vagy”. A te- valóság aztán végtelen teremtő erő. Személyes szeretet közlésében teljesedik be a lét- részesedés, a feltétlen készség és megnyitottság a másik léte felé és ennyiben a Lét felé. A másik csak annyiban van számomra, amennyiben megnyitott vagyok feléje és ezáltal élem át és valósítom meg saját létezésem is. Az emberi együttélés drámai, bonyolult és konfliktusos, de ugyanakkor legszínesebb és legélőbb világa a szeretet szférájában történik. A szeretet ontológiai jelentőségének kiemelése a végső szó az ontológiai misztérium. A szeretett lény létében mutatkozik meg teljességében az együtt-ilét, a lét-teljessége és az emberi tevékenység teremtő ereje. Nemcsak a te személyisége valósul meg a szeretetben, hanem az én személyiségem is. Igazában csak annyiban vagyok, amennyiben szeretnek és én is szeretek, mások általam vannak és én pedig mások által. „Önmagam, mint személyt annyiban ragadom meg, amennyiben valóságosan hiszek mások létezésében és ebben a hitben törekszem megformálni magatartásom” (HV). Csak a szeretet légkörében képes megőrizni igazán az egzisztencia konkrét értelmét és értékét. A szeretet végeredményben titok, miként a Lét is titok. Bensőleg és transzcendencia harmonikus egybeforrása történik kimondhatatlanul a szeretet aktusában. A léthez való áttörés iltt már a léttel való egyesülés. Kezdettől fogva a létezés belső törekvése a készséges nyitottság a Lét hívó szavára és a vele való egybeforrottság a létezés élményében. Létünk mint személyes adottság és megvalósulás érthető meg igazán a te-dialógus kapcsolatában. A szeretetteljes együtt- lét pedig már nem objektum, sem nem szubjektum, hanem konkrét lét-transzcendencia, már megvalósult létezési-lét. A „te vagy” értelme az, hogy te képviseled, a veled való konkrét elkötelezettségem és együttlétem az én saját létrészesedésem, hiszen veled együtt vagyok én is. Ez pedig csak az abszolút Te érvényében mondható igazán, úgy, hogy létezésünkben, személyes életünkben bensőségesen élünk együtt az Istennel, az abszolút Te-vel. Nyilvánvaló, hogy itt már kifejezetten a spirituális- vallásos tapasztalat világában vagyunk, a keresztény tapasztalat világában. A metafizikai kérdés tehát végeredményben a teljes intenzitásban megélt emberi élet reflexiója és metaproblematikája. Ez a létkérdés lehető legteljesebb bensőségesítése és konkrétizálása. Egzisztenciális magatartásunkban a Lét „lefátyolozott jelenléte” nyilvánul ki megtisztult „belső tekintetünkben”. Hűségesnek kell tehát maradnunk ebben a világban megtestesült konkrét létezésünkhöz, annak minden hiteles belső igényéhez és szükségletéhez. „Az Isten nem lebeg horizontunk felett, hanem bensőnkben rejtőzködik”. - Ennék elmélyítésére törekedett a még 80 évesen köztünk tartózkodó Gabriel Marcel. FELHASZNÁLT IRODALOM G. Marcel munkái: Existence et objectivité. 1914. — Journal métaphysique 1915-23. 1927. (JM) — Positions et approches du mystére ontologique. 1933. (PA) - Étre et avoir. 1928-33. 1935. (EA) - Du refus a L’invocation. 1940. (Rí) - Homo viator. 1944. (HV) - Don et liberté. 1947. (DL) - Le mystere de Tétre. 1951. - L’homme problematique. 1955. - Présence et immortalité. 1959. - G. Morcéiról: R. Troisfonlaines: De l’existence a l’étre. 1953. — P. Prini: Gabriel Marcel. 1950. - J. B. Lotz: Sein und Existenz. 1965. - L. Gabriel: Existenzphilosophie. 1968. - F. Heinemann: Existenzphilosophie lebendig oder tot? 1954. - X. Tiliette: Philosophes contemporains. 1962. - D. Morando: Saggi su l’esistenzalismo teologico. 1949. - M. F. Sciacca: La filosofia oggi. 1963. - P. Prini: Esistenzialismo. 1959. — A. Hübscher: Denker unserer Zeit. 1958. 224
