Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)

1969 / 4. szám - Schillebeeckx, Edward: Törekvések, feladatok a ma teológiájában (Interjú)

- Kétségtelen - ha figyelemmel kísérjük az utóbbi évek filozófiai, világnézeti, teológiai stb. szakirodalmát -, hogy az Isten-probléma ma mindenütt igen jelentős helyen áll. Napjaink minden valamirevaló teológusa valóban látja korunk ateizmusának, a „modern” ateizmusnak komplex problémáját. Látja és sokat is ír és szól róla. Igaz, a 2. vatikáni zsinat némi árnyaltsággal, de mégis csak sommásan folalkozott e problémakörrel. Ahhoz sem férhet azonban kétség, hogy ez csak a kezdet volt.- Manapság számos keresztény filozófus és teológus hajlandó bizonyos egyenesvonalú fejlődést a hellén világban gyökerező skolasztikus filozófia és a modern ateizmus között felfedezni. Mi erről a véleményei- Az ilyen irányú analízis rámutahat bizonyos reális összefüggésekre, de nagy hiányosságokat is rejt magában. Mindenek előtt tán azt, hogy többen a skolasztikus bölcseletnek torzképét tartják csupán szem előtt. Ha a modern ateizmus előzményeit akarjuk vizsgálni, akkor igen átfogó eszme- és szellemtörténeti vizsgálódásra van szükségünk. S e vizsgálódás során pl. a fenomenológiai irányzatnak vagy az egzisztencializmusnak képviselőit épp úgy nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mint a marxista bölcseletet, najaink sokrétű társadalomelméleti és kritikai felfogását stb. A Leslie Dewart által igényelt „dehellenizálás” a keresztény dogma vonatkozásában jelenthet ugyan bizonyos elvégzendő feladatokat, ugyanakkor azonban igen leegyszerűsített sematizálásról tanúskodik. A hellenista essentializmus jelenthet épp oly végletes álláspontot, mint a szélsőséges egzisztencializmus. A kérdéssel kapcsolatban azonban, tehát az istenproblémával és ateizmussal kapcsolatban, semmiképp sem kell pl. essentializmus és egzisztencializmus között választanunk. A korigényt kielégítő teológiába miden - régi és új - értéket be lehet és be is kell dolgoznunk.- Mit tart najaink teológiai munkájában jelentősebbnek: a biblikus vagy inkább a spekulatív jellegű feladatok végzését? Felfedezhetünk-e ma valódi rendszerező munkát, mi több korszerű rendszert a teológiában vagy inkább csak mozaikképeket raknak a teológusok egymás mellé?- Ügy vélem, pillanatnyilag új teológiai rendszerezésről aligha beszélhetünk. Azt látjuk, hogy a régi „rendszer” keretei egyre szűkebbek lesznek. Újat viszont - kielégítőt - még nem tudtunk alkotni. Kétségtelen, hogy előbb az egyes problémákat kell mind világosabban látni és kidolgozni, a jelentkező konkrét kérdésekre választ keresni. Csak ilyen - biblikus, bölcseleti, szociológiai stb. - vizsgálódások nyomán tárulhat fel lassan egy összkép, melyet tán úgy is nevezhetnék, hogy „körkép”. Természetesen egy korszerű rendszer megalkotásához ma már ,,teamwork”-re, kollektív munkára, csoportos munkaközösségekre, koordinációra lesz szükségünk. Arról sem feledkezhetünk el, hogy egy jó teológus még nem feltétlenül jó pszichológus, szociológus vagy egyéb, a teológia határterületén otthonosan mozgó szakember. Már pedig a tudományszakok eredményei nélkül aligha fogunk teljes és helyes képet kapni az emberről, a társadalomról. Az ugyanis ma már nem elégít ki, hogy általánosságban kijelentsük: az ember, a világ Isten felé mutat.- Ez utóbbi gondolathoz csatlakozva vetném fel a következő kérdést: nem látja-e jogosnak azok aggodalmát, akik attól félnek, hogy a teológia napjainkban egyre inkább antropológiává válik? Mintha olykor úgy tűnnék, hogy napjaink teológiája szinte kizárólag az emberről szól.- Itt megfelelően és élesen kell tudnunk különbséget tenni az Istenről tudni nem akaró, őróla elfeledkező vagy őhozzá még el nem érkezett és a feléje mutató antropológia között. Az a szekularizációs törekvés, mely merő szekularizmussá alakul át, Istenről valóban nem vesz már tudomást. Ezt már csakis az ember és ennek világa érdekli. Ez a tudományos törekvés már valóban nem nevezhető teológiának. Ugyan206