Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 3. szám - Szénási Sándor: A kenyérszaporítás Szent Márknál (Mai katolikus exegézis)
fiúmban úgy szerepel ez a csoda, mint Jézus életének és messiási mivolta kinyilatkoztatásának igen fontos mozzanata. Érthető hát, hogy a katakombák falain is talán ezt a jelenetet ábrázolták a legtöbbször, s mindig eucharisztikus jelentéssel. Márk evangéliumában, mint Máténál is, két kenyérszaporítási elbeszélés található. Az első a 6, 34-44 részletben („A” változat), a másik 8, 1-10 („B” változat). Itt persze a modern katolikus exegéta felteszi a kérdést: vajon két teljesen különböző esemény van-e itt közölve, vagy ugyanaz az esemény van kétféle formában elbeszélve? Még rövidebben fogalmazva: egy vagy két kenyérszaporítási csoda történt-e az Űr életében? Ha valaki nagyon „konzervatív” módon gondolkodnék, azt mondaná erre a kérdésre: ha Márk két kenyérszaporítást írt le, akkor biztosan kettő is volt belőle, hiszen különben tévedés lenne a Szentírásban. Hanem ez a nézet afféle szélső- jobboldali, s túlságosan konzervatív nézet lenne. Főleg a régebbi katolikus szent- írástudomány csak az Isten könyvét nézte a Bibliában, mintha az készen hullott volna le az égből, s mintha az emberi szerzők írói egyénisége, tanultsága, világfelfogása, teológiai gondolkodása semmiféle nyomot nem hagyott volna benne. Nekünk tehát a szentírót, mint embert is néznünk kell, mint saját korának és kultúrkörének emberét, és a sugalmazás hatása alatt megírt művét emberi könyvnek is kell tekintenünk - irodalmi műnek. így tanít már az 1943-ban kiadott XII. Pius-féle Divino Afflante Spiritu körlevél is. Márk tehát egyáltalán nem tévedett akkor, ha az egyszer megtörtént kenyérszaporitásról két különböző apostoli közösségben kialakult kétféle hagyományt vett fel evangéliumába, annál is inkább, mert mindkettő közlésével más-más célja és teológiai mondanivalója volt. A világosabb látás kedvéért állítsuk itt egymás mellé a problémával kapcsolatban a hagyományos és az újabb felfogás érveit, kihangsúlyozva, hogy nem dogmatikai természetű dologról van itt szó, hanem pusztán irodalomtörténeti kérdésről. A hagyományos felfogás szerint tehát két eseményről van szó, azaz két kenyérszaporításról, mert a két elbeszélés között jelentős különbségek vannak. így az „A” változatban a tanítványok veszik észre a nép szükségeit, a ,,B” változatban azonban Jézus. Az időtartam is különbözik. „A” szerint csak egy nap, ,,B”-ben három nap szerepel. Végül különböző számok szerepelnek a két változatban a kenyereket, a kosarakat és a tömeg nagyságát illetően: ,,A” 5 kenyér, 12 kosár, 5000 ember, „B”: 7 kenyér, 7 kosár, 4000 ember. E különbségek mellett természetesen igen sok a hasonlóság a két elbeszélés között mind szókincsben, mind az elbeszélés felépítésében. A hagyományos felfogás hívei szerint ezt meg lehet magyarázni azzal, hogy a két nagyon hasonló eseményt szükségszerűen majdnem azonos módon lehet csak elbeszélni. Velük szemben a modern felfogás vallói, köztük sok neves katolikus tudós is [3], így érvelnek: csak egyetlen eseményről van szó, ami kétféle hagyomány alapján két változatban szerepel Márknál és Máténál. Ugyanis ugyanaz a két elbeszélés tartalma, ugyanaz a szerkezeti felépítés is. Ha két ilyen csoda zajlott le, miért az a nagy zavar és csodálkozás a ,,B” változatban a tanítványok részéről? Ha ugyanis már egyszer átéltek egy teljesen hasonló eseményt, akkor hogy magyarázzuk meg, hogy újra tanakodnak, aggodalmaskodnak, s még csak eszükbe sem jut, hogy Jézus képes megújítani a kenyérszaporítást. Az is jó érvük, hogy Jánosnál, aki csak egy kenyérszaporítást ír le, az elbeszélés néhány eleme a Márk-féle ,,A”-val egyezik, más elemei a ,,B”-vel, ismét mások mindkettővel [4]. Már most vegyük tekintetbe, hogy a csoda megtörténte és az evangéliumok írásba rögzítése között 30-40 év telt el, s közben szóbeli áthagyományozás útján, azaz az apostolok élőszóban történő igehirdetése útján maradt fenn a csoda elbeszélése. Viszont a szóbeli áühagyományozásnak megvannak a sajátos törvényei. Ilyenek: az 152
