Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 3. szám - Tomka Ferenc: Hatalmi Egyház vagy kegyelmi Egyház?
Kétségtelen, hogy e kérdéseket csak egyetemes püspöki (vagy pápai) rendelkezés oldaná meg, s azt bizonyára egyházmegyei vagy nemzeti zsinat kellene, hogy megelőzze, mert sok szempontot kell figyelembe venni. - Másrészt a gyakorlati eljárás számtalan lényeges kérdésére - jelen esetben pl. a hit és hagyomány viszonyára és arányára - csak alapos vallásszociológiai felmérésekkel tudnánk pontos választ adni. (Nagy szükség volna ezekre. Nem véletlen, hogy külföldi országokban sok egyházmegyének külön pasztorálszociológiai központja van, képzett szakemberek vezetése alatt.) Viszont ezek nélkül is fel kell vetni a kérdést, hogy nem ellentétes-e a ma még sok helyen bevett magatartásunk a krisztusi, s ami ugyanazt jelenti, a zsinati szellemmel? Ismét König bíborost idézem: „Minden ateizmusnál veszélyesebb azok ateizmusa, akik magukat keresztényeknek nevezik,de akikből a hit siralmasan kiveszett” [19]. Azokból pedig kiveszett a hit, akik nem akarnak részt venni az Egyház tanúságtevő és kegyelemközvetítő küldetésében - ti. csak az igaz hitre gondolhatunk, mely „tettek nélkül hatott” [20]. Saját számunkra így foglalhatnánk össze a fenti gondolatmenetet: újra át kell élnünk, mi az Egyház, s ennek a krisztusi és zsinati egyház-élménynek öröme kell hogy áthasson bennünket, lelki életünkben és lelkipásztori magatartásunkban egyaránt. Eszerint az Egyház elsősorban nem világhatalom vagy világtekintély, hanem „Krisztusban mintegy jele és eszköze az Istennel való bensőségse egyesülésnek” [21]. - Jele és eszköze, függetlenül a külső körülményektől. Mert a körülmények és a látszat nem ránk tartoznak; ez - ha szabad így mondani - az Isten dolga. A keresztények - világiak és papok - feladata: krisztusi kovászként élni a világban, és Krisztusból élő életükkel megszentelni és üdvözíteni a világot. Krisztus maga sem tett többet, s a tanítvány nem lehet nagyob Mesterénél. Krisztus így váltotta meg a világot, s úgy akarja, hogy általunk is folytathassa megváltó művét a világ végéig. JEGYZETEK 1. Kol. 1, 24. - 1. Vő. Félegyházy: Az egyház a korai középkorban, Bp. 1967. - 3. Luk. 13, 21. - 4. Mt. 20, 28; vö. Hittani rendelkezés az Egyházról (LG) 27. - A zsinat mérlege, Bécs, 1968, 24. - 6. I. m. 25. - 7. Az Egyház a mai világban (GSP) 3. - 8. Vö. Ecclesiam Suam; GSp. 92; Vallásszabadságról szóló rendelkezés. - 9. Határozat a világiak apostolkodásáról (AA), LG. 10, 11, 17, 33 stb. - 10. LG. 31. - 11. Vö. Menges-Greinacher: Die Zugehörigkeit zur Kirche, Mainz, 1964; Teológia III/i, 43; Lex. f. Theol. u. K. Herder, 1961, 222 k. - 12. LG. 34. - 13. Uo. 38. - 14. Uo. 33. - 15. AA. 2. - 16. Mt. 12, 20. - 17. Kirche in der Stadt, Wien, 1968. Vigilia 1969/IV, 163. - 18. AA. 2. - 19. I. m. 26. - 20. Jak. 2, 26. - 21. LG. 1. Amikor az ember ismerete kisméretű volt, az ember értelme előtt a problémák is kisméretűek voltak. De ma, amikor a tudomány hatalmas kiterjedésű, a kérdések megdöbbentő módon tolulnak előtérbe és mindenegyes előrelépés hihetetlen módon növeli a problémákat. (Joly: Le beau risque de la fői. Paris. 1937. 68. old.) 144
