Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - FIGYELŐ - Hageman Frigyes: A "magános" bűn lélektana és kezelése
hiú. - Ezt a nárcisztikus magatartást férfiak és nők sokan házasságukba is magukkal viszik [2]. 4. Az elmagánosodás. Következik az előzőkből. Az önkielégítő autisztikussá (ön-ző), intro- vertálttá (befeléforduló; nem azonos a lelki emberek elmélyedésével) válik; félénk, tétova, gátlásos lesz. Szükségszerűen: mert az ember „transzcendens lény”; kibontakozásának útja a másik (emberek, Isten). - Kretschmer határozottan kiemeli az önkilégítés skizoid (elszakadásra, szkiziszre mutató) jellegét [3]. 5. A bűntudat és a manicheus életérzés (= a nemiség az ördögtől; még a házasságban is csak megengedett bűn). Az önkielégítés nem rendes, hanem pótcselekmény, szabálytalan lefolyású. Nem adja meg az elégedettséget az egyénnek. (Ezért nem jó szó az „önkilégítés”. A továbbiakban az „ipszáció” kifejezést használom.) Nincs öröme, legfeljebb a feszültségtől szabadul meg - kis ideig. Egyéniségének felsőbb rétegei „éheznek”. Cselekedete után a felhúzott fantázia villanya hirtelen kialszik: a normális fáradtságon („omne animal post coi- tum triste”) • túl kiábrándultság, keserűség önti el. Borzalmas ürességet érez. - Ehhez járul a társadalmi elítélés (az ipszációval nem szoktak dicsekedni) és az erkölcsi nevelés. A felsorolt „következmények” egyúttal okok is. SÚLYOS BÚN? 1. A szex-bűn nem nagyobb a többinél. Főleg pedig nem „a” bűn. A keresztény erkölcsi élet alaptörvénye az Isten- és emberszeretet. Tehát inkvizitori módon rámenni a szex-bűnökre legalábbis helytelen [4]. 2. Teológiai materializmus lenne a cselekedetből következtetni a bűn súlyosságára. A döntő kérdés, hogy mennyire szabad a cselekvő. Idézem Bernhard Häringet: ...... (az őszinte megtérés jeleit látva) az egyes külső visszaesés nem szükségszerűiég súlyos bűn, mert a szabadság a szokás hatalma és a tévútra került ösztön mechanizmusa által erősen háttérbe szorult, illetve részben lehetetlenné vált” [5]. 4. Általában inkább lelkibetegség tünetének kell tekinteni az ipszációt, mint bűnnek. „Az ipszáció nem megoldott konfliktus-szituáció kifejezése” [6]. Más kérdés, hogy a konfliktusoknak mennyiben van erkölcsi gyökere (Isten-, ember-ellenesség, gőg, ellenszegülés Isten akaratának). KÖZVETETT KEZELÉS (MEGELŐZÉS) a helyes nevelés. Szeretetbe-ágyazottan kell élnie a gyermeknek. Bizalommal szülei iránt, akik embernek veszik, beszélgetnek vele, még akkor is, ha sok a dolguk. Szülő-gyermek közvetlen kapcsolata a biztosíték a jövőre. Viszont rendkívül káros a szülői hatalmaskodás, a fölény fitogtatása, a lépten-nyomon való leége- tés. A gyermek ezeket csak a felületen felejti el. Ha a szülő „szex-problémát” észlel kicsi gyermekénél (tájékozódó babrálgatás testecs- kéjén, mutogatás, nézelődés) - ne* felnőttszemmel értékelje. Sok szülő saját feldolgozatlan konfliktusát vetíti bele az ilyen esetekbe. Átmeneti jelenség ez, hasonló pl. a kisgyermek- kori ,,fantázia-hazugság”-hoz. A kicsi mesevilágban él és ezt nem választja el a valóságos világtól — magától kinövi, mikor gondolkodása tárgyilagossá válik. Tehát: a kisgyermeket hagyjuk, illetve szelíden vezessük tovább (ha ismétlődni látjuk a jelenséget), túlzott ügybuzgalommal ne hívjuk fel a figyelmet. Nagyon rossz rászólni: „júj, nem szabad, csúnya!” (Az egész testünk szent, védelmül takarjuk gyöngébb és finomabb szerveinket.) — Ha kérdez a kisfiú vagy kislány, kérdésére válaszoljunk gyermeki nyelven, de többet ne mondjunk. Nagyobbacska gyermeknél (kisiskolás) — amennyiben a kíváncsiság az ok — esetleg többet kell magyarázni (a kérdésekre válaszolva, felesleges felnőtt-dolgokat nem érintve!), nem titkolózni, és mindig igazat mondani. Rossz: „majd ha nagyobb leszel, megtudod!” — mert akkor nagyon hamar meg fogja tudni, nem a legszerencsésebb tálalásban. Nagyon fontos a megnyugtató, kielégítő felvilágosítás. Sok gyermek pont azért „tevékenykedik”, hogy kiprovokálja a témával való foglalkozást, illetve hogy tapasztalattal pótolja a tanítást. - A leg- elhibázottabb. ha a szülő érdeklődő és kísérletező gyermekén megdöbben és fenyeget vagy büntet. Szex-gátlásosság vagy sunyi szex-vágy rögződhet a gyermekben egész életére. Igazságtalanság: a gyerek nem követett el bűnt. A szülő viszont vádolja magát mulasztással. És: hozza helyre hibáját (szeretet-törődés, elbeszélgetés). Kiskamasznál és kamasznál arra ügyeljünk, hogy első találkozása a nemiséggel ne az ijedtség és a bűntudat jegyében történjék. A test és a nemiség magában véve jó, nem kell védekezni ellene (ezért rosszízű kifejezés: „testi bűn”, inkább: „test elleni bűn”) [7]. Ezen a téren pedagógiánk régebben nem látott világosan. Pl. a spontán fellépő pollució- val kapcsolatban olvastuk: ,,. . . (nem bűn) de vigyázz, könnyen bűnné lehet; ha ti. tudatos állapotban örülnél is neki, vagy akaratoddal beleegyeznél vagy ezt a folyamatot te magad bármiképpen előidéznéd. Ha tehát ilyenkor felébredsz, emeld lelkedet az Úr Jézushoz, imádkozzál, gondolj azonnal másra, és maradj nyugton, míg ismét el nem alszol; így lelked sértetlen marad” [8]. - Ezzel szemben a helyes felfogás: ,,. . . ezt a gyönyörérzést egyszerűen el kell fogadni (soll man einfach hinnehmen). Itt .beleegyezés elleni tiltakozást* erőltetni zavart kelthet és (pszichés) görcsöt okozhat. Bár ez a kifejezés mondhat csupán annyit is, hogy az ember ne törekedjék a nemi gyönyörre a rendeltetésének megfelelő, rendezett nemiségen kívül. így értve a kifejezés igazat mond. De jelentheti — és gyakran így értik —, hogy az embernek tiltakoznia kell a magától fellépő megkönnyebbüléssel egybekötött gyönyör ellen. Ez erkölcsileg nem megalapozott és lélektanilag rosszra vezet” [9] - Tehát pozitívan értékeljük 131
