Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 1. szám - Szennay András: Valóban sziklán állunk?
SZENNAY ANDRÄS VALÓBAN SZIKLÁN ÁLLUNK? Több, mint öt es2tendő telt el a 2sinat megnyitása és kettő a befejezése óta. Amit egy napjainkban támadt pünkösdi karizmatikus vihar megkavart és útjára indított, az a hétköznapok valóságává vált. Figyelve e hétköznapok egyházi életét, a teológiai szakirodalmat csakúgy, mint a népszerűsítő írásokat, a híveknek (papoknak és világiaknak) megnyilatkozásait, lehetetlen észre nem vennünk: sokak lelkében valamiféle nyugtalanság és bizonytalanság mutatkozik. Mintha érvényét veszítette volna az igazság: az egyház sziklára épült. Mintha minden mozgásba jött volna, mintha elragadna a változások folyamata? Az egyház mozgó-forrongó élete közérdeklődés tárgya lett, még a nem hívők is kíváncsian tekintenek feléje. A hívők pedig gyakran felvetik a kérdést: miért és meddig e sok változás? Hová fog vezetni ez a „megújulás”? A zsinat és a megújulás A zsinat által útjára indított megújulás - ha szokatlannak is tűnnék ezt hangsúlyozni - keresztény megújulás. A „világ felé való kitárulás”: annak az igazságnak hihető és meggyőző képviselete a ma világában, ami kereszténységünknek lényeges és soha el nem avuló mondanivalója. E megújulás tehát olyan, amely nem valamiféle „jobbal” akarja kereszténységünket pótolni. Olyan, amely a soha el nem évülő krisztusit akarja újra előtérbe helyezni. Nem lehet ezért alapja az egyház megújulásának az ilyen kérdésfeltevés: mit tud, mit képes a modern ember a kereszténységben még elviselni? Más szóval: az ember, a ma „modern” embere-e a mérték? - vagy pedig inkább így kérdezzünk: mi is a valódi, tulajdonképpeni kereszténység? Kétségünk itt nem lehet: mindaddig, amíg keresztény megújulásról beszélünk, csakis az utóbbi kérdésfeltevés lehet a kiindulópont. Ellenkező esetben - ha valaki nem akar farizeussá válni — ki kell mondania: valami mással, esetleg érdekesebbel, újabbal akarja leváltani a kereszténységet. Üj alapot keres önmaga számára. Az alapkérdés tehát: továbbra is biztos sziklaalap-e számomra Krisztus és egyháza vagy sem? S ha igen, hogyan munkálkodjam a zsinat szellemében a megújuláson? A „hogyan” megválaszolása előtt tehát már ki kellett mondanom az „igent” Krisztus és a kereszténység felé. S ha kimondottam ezt az igen-t, akkor már lényegében a megújulás útjára léptem: arra, amely az önzésből a szeretet felé visz. Bíránk és számonkérőnk: az evangélium E megújulás gyakorlata számos konkrét problémát vet fel. Ezeknek megoldása pedig minden kereszténytől komoly munkát követel. E problémákat nem lehet egyszerűen a hierarchiához átutalni, de nem is lehet azok megoldását sem teológusoknak, sem világi híveknek „kisajátítani”. A zsinat világosan állította elénk: az egyes hívőnek ügye az egész egyháznak is ügye és az egész egyházat érintő problémák 7
