Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 1. szám - FIGYELŐ - Uhrin György - Magyar Ferenc: A laikus világkongresszus tanulságai
A Roy bíboros közlése nyomán kialakult helyzet miatt tehát carrefour-okra mi, klerikusok nem mehettünk el, csupán az összefoglaló plénáris gyűlésekre. A javaslatok ezért jellegzetesen laikus oldalról jött javaslatok voltak. Egy-két kissé meghökkentő javaslat: a püspökök választásánál amolyan népszavazás félét kell bevezetni, — szakértők hozzászólásai után ezt arra enyhítették, hogy a javaslat csak a segédpüspökök választására alkalmaztassák. Vagy: a Codex revíziójánál a nőkre vonatkozó kánonok módosításával kapcsolatos tárgyalásokra is legyenek laikus nők delegálhatok. — Olyanok is voltak, akik javasolták a nők pappászentelését, ezt a javaslatot visszavonatták. Voltak — természetesen — a mai problémákhoz közelebbálló, hogy ne mondjuk, reálisabb javaslatok is (elmaradott országok, népek megsegítése, faji megkülönböztetés, a béke ügye, a laikátus világméretű és minden országra szóló valamiféle megszervezése stb.) Hallgattuk és figyeltük a laikátus megnyilatkozásait, mi, a magyar klérust képviselő résztvevők. Elgondolkoztató tények foglalkoztattak bennünket. Ezek a tények a következők. 1. Az első és második laikus világ- kongresszuson még érvényesült a klérus irányító hatása a tárgyalásokon. Most, a harmadik világkongresszuson hivatalosan is hallgatásra intették a klérust. Jöjjön létre a dialógus az egyházon belül az egész világról összejött laikusok között. 2. Kongresszusunk egyidőben zajlott le a Synodus Episcoporum-rríal. A két „testület” üzenetet is váltott, sőt találkoztak. A Synodus képviselői fogadták a kongresszus küldötteit, püspökök látogattak el a kongresszusra. Ezzel létrejött hivatalosan is a dialogus az egyházon belül a klérus és a laikátus között. 3. Hazai körülményeink között kézenfekvő lehetőség az egyházközségi képviselőtestületek létezése. Lehetőség ez, a klérus és a laikátus közötti dialógusra, az edigi — tisztelettel legyen mondva — klerikális monológ helyett. 4. Ennek a dialógusnak megvannak a lehetőségei a klérus és a laikátus részéről egyaránt. Garantálja ezt az elég gyaMAGYAR FERENC A világiak apostolkodásának harmadik kongresszusa alatt nemegyszer megfordult gondolataim között, amit Chesterton a londoni Piccadilly fényreklámkori jelenség: a jól összehangolódott plébános—egyháztanács kapcsolatok. Hogy igény is van a dialógusra, azt bizonyítja az egyházmegyei központok felé igyekvő küldöttségeknek egyre szaporodó sorozata. 5. Tisztelettel,' de határozottan meg kell állapítanunk, hogy a laikátus részéről történő dialogizálási készség-jelzés nem mindig a legkifogástalanabb egy- háziassággal történik. Ezért azonban elsősorban azok felelősek, akik felelősek a laikátus neveléséért. 6. Yves Congar betegsége miatt nem jelent meg, előadását felolvasták, elmélkedésre ösztönző indítás volt. Címe: „L’appell de Dieu” — Isten hívása, azaz szólítása felénk. Congar is az „idők jelét” vizsgálja: a történelemben Isten megvalósítja a maga tervét, de viszont emberi gyarlóságból nem valósul meg, mivel nem ismerjük meg azt, ami tennivaló lenne, ami az idők jele, ami az Isten hívása, szólása — felénk. 7. Az „Information Internationale Catholique" 1967. évi októberi száma teljesen a Laikus Kongresszusai kapcsolatos. A novemberi szám pedig ezzel a címlapi felirattal jelent meg: „Irruption de laics”. A laikátus „betörése” — inkább: feltörése — az egyház életében az „idők jele”. A Zsinat a laikátusról dec- retum-ot szavazott meg és ebben ilyen vonatkozású tennivalókat jelöl meg. Isten szólítása hangzik ebben is. A laikátussal Istennek bizonyosan tervei vannak. Az egyház, Krisztus jegyese képének, korunkban, egyre teljesebb formában kell megjelennie, hiszen „szeplő és ránc nélküli” egyház-kép a cél. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nálunk még mindig úgy értelmezik a közhasználatban az egyház fogalmát, hogy az egyenlő a klérussal. Pedig jól tudjuk, hogy a klérus csak az egyik része az egyháznak, azaz az Isten népének. önmagunkat és a ránkbízottakat egyaránt nevelnünk kell a tökéletesebb, fejlettebb egyházi struktúra ismeretére és megvalósítására. Aprólékos, hálátlannak tetsző, kitartó munkára van szükség. Isten óhaja ez, ő hív, ő szólít — majdnem hogy kényszerít — erre az „idők jelein” keresztül. jainak pompáján eltűnődve mondott: — Mily csodálatos, mennyországi látvány lehet mindez egy írni-olvasni nem tudó szegény ember számára. De tanít56
