Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 1. szám - FIGYELŐ - Csanád Béla: Európai dialógus a jövő papjának arculatáról
FIGYELŐ EURÓPAI DIALÓGUS A JÖVÖ PAPJÁNAK ARCULATÁRÓL Az Európa-Szeminárium és a vele együtt működő Papi Hivatássegély Európai Intézete harmadik kongresszusa gyűlt össze) Luzernben 1967. szeptember 18. és 22. között. A kongresszus valóban nemzetközi volt, nemcsak Nyugat-Eu- rópából voltak résztvevők, hanem Ke- let-Európából is, Lengyelországból, Jugoszláviából és Magyarországból. Először volt ez így az Intézet rövid „története” során. Az Európa Szemináriumot 1960-ban állították fel Maastrichtben, XXIII. János pápa támogatásával. Az alapítás tulajdonképpen megtörtént még 1958-ban, a bécsi, európai papi helyzetről tartott kongreszuson (Die europäische Priesterfrage. 1958. okt. 10—12.). Első direktora Jan Dellepoort lett, aki azelőtt a brédai szemináriumot igazgatta. Az Európa Szeminárium eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a megfogyatkozott és számbelileg egyenlőtlenül elosztott európai papság létszámát és munkaerejét növelje, egyes országok paphiányán segítsen. Röviddel az alapítás után a maastrichti székhellyel működő intézmény második részlege is létre jött, mégpedig Madridban. így két olyan ország egyesült a paphiány megoldására, amely világviszonylatban a legtöbb papi hivatást adta az egyháznak. Amikor pedig a szeminárium mellett megalakult a Papi Hivatássegély Európai Intézete, az intézmény munkája kiszélesedett, és ma már egész Európa papságának ügyével foglalkozik. Az Európa Szeminárium első kongresszusának az 1958-as bécsi összejövetelt tartják, a második 1966-ban Maastrichtben volt és a lelkipásztorképzés ügyével foglalkozott, ez a harmadik pedig a papi eszmény és arculat újra átgondolását tűzte ki célul, „A pap a szekularizált világban” címmel. Különösen az első kongresszus nagy szerepet vitt a papságról és a papnevelésről szóló zsinati dekrétumok előkészítésében, maga Dellepoort direktor pedig egyik elismert személyisége volt a zsinati szakmunkának. A luzerni harmadik kongresszus, ahogyan a témájának a címe is mutatja, a papság mai és jövőbeni helyzetét igyekezett felmérni, vagyis azt akarta vizsgálni, milyen helyzetbe került a II. Vatikáni Zsinat után a lelkipásztorkodó, világi papság. A zsinati célok megvalósítása érdekében szükség van az ilyen felmérésekre. A II. Vatikánum ugyanis nemcsak a keresztény élet és a pasztoráció formáinak a reformját tűzte ki célul, hanem ez utóbbin belül a papi hivatás és szolgálat átértékelését is elvégezte lényegében, anélkül azonban, hogy a reformok gyakorlatára vonatkozólag részletes elgondolásokat közölt volna. Másrészt a II. Vatikáni Zsinat határozatainak és irányelveinek a koordinálása egy-egy kérdésben szintén zsinat utáni feladat. A papi hivatásról és munkáról, általában a pasztorális feladatokról például sokszor és sok helyen beszél a zsinat, s mindezeket egy nevezőre hozva kell kialakítani a jövő papjának életstílusát. Érthető tehát, hogy a zsinat után egyik kongresszus és konferencia a másikat éri. A luzerni kongresszust az elmondottakon kívül más szempontok is sürgették. Nyugat-Európában az utóbbi két- három évben a papság nagy részében hatalmasan megnövekedett a bizonytalanság és a nyugtalanság a papság jövendő helyzetét és feladatát illetően. Sokan összezavarodtak lelkűkben a történelmi változások láttán, amikor felismerték, hogy eddigi papi státuszukat nem kis részben társadalmi és jogi tényezők határozták meg. A „zavart” csak növelte a II. Vatikáni Zsinat bátor vallomása a megújulás szükségességéről, az egyház fogalmának megújított értelmezése, s az egyházon belül a papság és a világi hívek kapcsolatának újszerű szemlélete. A nyugati papság bizonytalanságát és nyugtalanságát támogatták a közismert tények: a papi hivatások csökkenése, a hagyományos pasztorációs módszerek válsága, a lelkipásztorok egy részének konzervativizmusa és pesszimizmusa, továbbá a világi hívek megmegújuló kritikája és igénye. Ezekre az adatokra a luzerni kongresszus a tanácskozás indokolásában kifejezetten is utalt. Jan Dellepoort megnyitó beszédében így foglalta össze a kongresszus fontos52
