Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 1. szám - FIGYELŐ - Csanád Béla: Európai dialógus a jövő papjának arculatáról

FIGYELŐ EURÓPAI DIALÓGUS A JÖVÖ PAPJÁNAK ARCULATÁRÓL Az Európa-Szeminárium és a vele együtt működő Papi Hivatássegély Eu­rópai Intézete harmadik kongresszusa gyűlt össze) Luzernben 1967. szeptember 18. és 22. között. A kongresszus valóban nemzetközi volt, nemcsak Nyugat-Eu- rópából voltak résztvevők, hanem Ke- let-Európából is, Lengyelországból, Ju­goszláviából és Magyarországból. Elő­ször volt ez így az Intézet rövid „törté­nete” során. Az Európa Szemináriumot 1960-ban állították fel Maastrichtben, XXIII. Já­nos pápa támogatásával. Az alapítás tu­lajdonképpen megtörtént még 1958-ban, a bécsi, európai papi helyzetről tartott kongreszuson (Die europäische Priester­frage. 1958. okt. 10—12.). Első direktora Jan Dellepoort lett, aki azelőtt a brédai szemináriumot igazgatta. Az Európa Sze­minárium eredetileg azt a célt szolgál­ta, hogy a megfogyatkozott és számbeli­leg egyenlőtlenül elosztott európai pap­ság létszámát és munkaerejét növelje, egyes országok paphiányán segítsen. Röviddel az alapítás után a maastrichti székhellyel működő intézmény második részlege is létre jött, mégpedig Madrid­ban. így két olyan ország egyesült a paphiány megoldására, amely világvi­szonylatban a legtöbb papi hivatást ad­ta az egyháznak. Amikor pedig a sze­minárium mellett megalakult a Papi Hivatássegély Európai Intézete, az in­tézmény munkája kiszélesedett, és ma már egész Európa papságának ügyével foglalkozik. Az Európa Szeminárium első kong­resszusának az 1958-as bécsi összejöve­telt tartják, a második 1966-ban Maast­richtben volt és a lelkipásztorképzés ügyével foglalkozott, ez a harmadik pe­dig a papi eszmény és arculat újra át­gondolását tűzte ki célul, „A pap a sze­kularizált világban” címmel. Különö­sen az első kongresszus nagy szerepet vitt a papságról és a papnevelésről szó­ló zsinati dekrétumok előkészítésében, maga Dellepoort direktor pedig egyik elismert személyisége volt a zsinati szakmunkának. A luzerni harmadik kongresszus, aho­gyan a témájának a címe is mutatja, a papság mai és jövőbeni helyzetét igyekezett felmérni, vagyis azt akarta vizsgálni, milyen helyzetbe került a II. Vatikáni Zsinat után a lelkipásztorko­dó, világi papság. A zsinati célok meg­valósítása érdekében szükség van az ilyen felmérésekre. A II. Vatikánum ugyanis nemcsak a keresztény élet és a pasztoráció formáinak a reformját tűzte ki célul, hanem ez utóbbin belül a papi hivatás és szolgálat átértékelését is elvégezte lényegében, anélkül azonban, hogy a reformok gyakorlatára vonatko­zólag részletes elgondolásokat közölt volna. Másrészt a II. Vatikáni Zsinat határozatainak és irányelveinek a ko­ordinálása egy-egy kérdésben szintén zsinat utáni feladat. A papi hivatásról és munkáról, általában a pasztorális feladatokról például sokszor és sok he­lyen beszél a zsinat, s mindezeket egy nevezőre hozva kell kialakítani a jövő papjának életstílusát. Érthető tehát, hogy a zsinat után egyik kongresszus és konferencia a másikat éri. A luzerni kongresszust az elmondot­takon kívül más szempontok is sürget­ték. Nyugat-Európában az utóbbi két- három évben a papság nagy részében hatalmasan megnövekedett a bizonyta­lanság és a nyugtalanság a papság jö­vendő helyzetét és feladatát illetően. Sokan összezavarodtak lelkűkben a tör­ténelmi változások láttán, amikor fel­ismerték, hogy eddigi papi státuszukat nem kis részben társadalmi és jogi té­nyezők határozták meg. A „zavart” csak növelte a II. Vatikáni Zsinat bátor val­lomása a megújulás szükségességéről, az egyház fogalmának megújított értelme­zése, s az egyházon belül a papság és a világi hívek kapcsolatának újszerű szem­lélete. A nyugati papság bizonytalansá­gát és nyugtalanságát támogatták a köz­ismert tények: a papi hivatások csök­kenése, a hagyományos pasztorációs módszerek válsága, a lelkipásztorok egy részének konzervativizmusa és pesszi­mizmusa, továbbá a világi hívek meg­megújuló kritikája és igénye. Ezekre az adatokra a luzerni kongresszus a ta­nácskozás indokolásában kifejezetten is utalt. Jan Dellepoort megnyitó beszédében így foglalta össze a kongresszus fontos­52

Next

/
Thumbnails
Contents