Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 1. szám - Rónay György: Ars praedicandi
suk, csak készüljünk rájuk lélekben, úgy, amint Rikárd és Szent Tamás elősorolja, tizenötrendbélien: első napon, másod napon, harmadnapon stb... [23] Nemzedékek sorozatán át készítettek a prédikáló papok az „ars praedicandi” szabályai szerint szentbeszédeket; nemzedékek sorozatai hallgattak ilyen szabályok szerint készült magyar nyelvű szentbeszédeket. Nyelvünk csiszolásában, hajlékonyabbá, árnyalatosabb gondolatmenetek kifejezésére alkalmasabbá tételében a maguk módján és területén közrejátszottak ezek az „ars praedicandi ’-k is. Fejlesztették a gondolkodást és formális elmeképző hatásuk is volt. JEGYZETEK 1. Az „ars praedicandi”-król alapvető és útmutató tanulmány Étienne Gilson értekezése: Michel Menőt et la technique du sermon médiéval, „Les idées et les lettres” című tanulmány-kötetében, Párizs, 1932, 93—154. — Alanus ab Insulis: Summa de arte praedicatoria, Migne, Patr. Lat. 210. kötetében. „Praedicatio est manifesta et publica instructio morum et fidei, informationi hominum deserviens, ex rationum semita et auctoritatum fonte proveniens... Praedicatio enim in se non debet habere verba scurrilia vel puerilia, vel rythmorum melodias et consonantias metrorum, quae potius fiunt ad aures demulcendas, quam ad animum instruendum: quae praedicatio theatralis est et mimica, et ideo omnifarie contemnenda ... Verba etiam commotiva interserat (ti. a szónok), quae mentes emolliant et lacrymas pariant. Postquam autem praedicator perpenderit animos esse mollitos et profluere lacrymas ac vultus humiliari, debet aliquantulum immorari; sed non nimis, quia ut dicit Lucretius: nihil citius arescit lacryma” (Migne, i. h. 111—114. columna). Gilson: i. h. 96—100. — 2. Gilson, 99—100. Boethius „Specu- latiója”: Migne, Patr. Lat. 64. köt. 2217—1222. hasáb. Boethius és Cassiodorus, mint az antik retorika áthagyományozói: Manitius, Geschichte der lateinischen Literatur des Mittelalters, 1911, I. 31, 46—48. A retorika tanításáról Balassa Brúnó: A latin- tanítás története, 1930, 229—258. — Szent Bonaventúra beszédei Quaracchi-beli kiadásának bevezetője (Sancti Bonaventurae Opera Omnia, IX. 1901, 5—6.) például hét ilyen kiadatlan „ars praedicandi”-t sorol föl. Köztük az egyik (a fribourg-i egyetemi könyvtár kéziratai között) Kapisztrán Szent János tolmácsának a munkája: „Nicolai Eyfeler Confluentini Ord. Min. fratris Ars praedicatoria, juxta quod referentem audivit virum Dei Fratrem Patrem Joannem de Capistrano, dum interpretis fungeretur officio feliciter” (i. h. 66). — 3. A Szent Bonaventurának tulajdonított „Ars condonandi” kiadva: S. Bonaventurae Opera Omnia, Quaracchi, IX. 8—21. Johannes Gallensis fontosabb részeit (a kézirat a párizsi Mazarin-könyvtár- ban van) Gilson idézi tanulmányának jegyzeteiben. — 4. Johanes Gallensis (Gilson, 101—103): „Sciendum est quod sic oportet in praedicatione congrua procedere. Primo, thema: quod est totius operis fundamentum premittere, in quo omnia dicenda virtute contineantur... Secundo oportet subjungere pro thema, quod sic dictum est, quia est propter principale thema, et utrumque debet ex aliqua auctoritate sacri Canonis, maxime thema, quod semper debet ex verbis Bibliae sumptum. Assumitur autem prothema, ut per ipsum fiat quaedam via ad divinum auxilium impetrandum... Premittatur ergo prothema, ut divina gratia et sapientia impetrentur; post hoc vero repetendum primum thema”. — 5. A firenzei nemzeti könyvtár „Octo modi sunt dilatandi sermonem” kezdetű kézirata szerint, melynek idevágó részleteit kivonatosan közli S. Bonaventurae Op. Omn. IX. 6—7. — 6. Uo. 8. Ars condonandi, Prooemium. — 7. Ars condonandi, pars prima; i. h. 9. „Sumatur divisio intra vel extra in themate assumpto secundum exigentiam auditorum. Aliter enim dividendum est, cum clero, aliter, cum populo praedicatur, cum ab illis acutius, ab istis tardius capiatur”. — 8. „Possunt autem et debent hic poni et fieri claves et in omnibus, ubi talis modus dividendi (t. i. extra) servatur, ut resumatur divisio” (Ars condonandi, i. h. 9). „Haec sunt claves divisionis, et modus iste utilis est ipaxime, cum quis de toto Evangelio praedicat sive Epistola, pro eo quod in paucis verbis potest claudere evangelicum sensum et memoriam labilem adjuvare” (uo. 11). — 9. Horváth Cyrill: RMKT. I. 49—58; Jakubovich—Pais: Ómolv. 132—138; Horváth János: A középkori magyar vers ritmusa, 1928, 139—140. — 10. Ars condonandi, i. h. 16—21. — 11. A két szentbeszéd szövegét közli Lukcsics Pál: Szent László király ismeretlen legendája, 1930, 30—35. 35
