Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 1. szám - Rónay György: Ars praedicandi

komplikált ,,ars”-ot, ezt a művészetet, de egyúttal nagy szakértelmet kívánó mesterséget is. Egyébként a középkori művészetnek - mindenféle művészetnek - valósággal a lényegéhez tartozik a szabály, illetőleg bizonyos szabályok összessége; művészetnek csak azt ismerik el, amit a szabályok teljes birtokában, azoknak megfelelően hoznak létre. A középkor szemlélete ebből a szempontból éppen a fordítottja a miénknek: ez utóbbi az egyéniséget, ösztönt, természetet helyezi előtérbe, amaz viszont a művészi tevékenységet mindenestül mint intellektuális erényt fogta föl. [19] Amit mi túlságos bonyolultságnak minősítünk, azt a középkor embere természetesnek és szabályszerűnek találta. A már említett „Sermones Dominicales"-baa az ádvent első vasárnapjára való szentbeszédet, tehát a liturgia szerint voltaképpeni elsőt megelőzi még egy; ennek témája: hirdessék az evangéliumot mindenkinek, „praedicate evangélium omni creaturae”, s úgy tekinthetjük, mint előszót, mint a gyűjtemény írójának „elméletét”. Isten igéjének hirdetőjében három dolog szükséges - mondja a divízióban -: példás élet, könnyű és világos előadás, egyenes és jó szándék. A szónok prédikációja - fejtegeti a második „dilatatio”-ban - legyen „facilia et plana”, mindenkinek könnyen fölfogható („verba praedicatoris debent esse facilia et plana ad intelligendum”); kerülje a homályt: a hálótokat, szónokok - mondja, a „vessétek ki a hálót” szentírási szavaira utalva — „non involvite per obscuritatem, sed laxate per pronuntiandae doctrinae facilitatem”, vagyis ne göngyöljétek homályba, hanem úgy vessétek ki, hogy könnyen, világosan hirdetitek a tant. A „dilatatio” végén pedig így sóhajt föl Mohácsi Dénes: Sajnos azonban van manapság nem egy prédikátor, aki nem azzal törődik, hogy világos beszéde hasznos legyen, hanem inkább homályos finomkodásokra törekszik (non curant sermonis plani utilitatem, sed obscuri subtilitatem). ö nyilván nem tekinti magát ilyen szőrszálhasogató szónoknak, „non propter hominum adulationem” prédikál, hanem a lelkek javára, „propter hominum eruditionem ac aedificationem”. [20] S hogy milyenek az ő „könnyű és világos” beszédei, azt korábban egy példán már elemeztük.

Ezek a „Sermones Dominicales” azonban még aránylag egyszerűek középkorunk legnagyobb, európai hírű és népszerűségű hitszónokának (illetve beszéd-írójának), Temesvári Pelbártnak a prédikációihoz képest. Nála már a pontosan megszerkesztett és kidolgozott osztályozások és alosztályozások valóságos labirintusán kell végighaladnunk. Álljon itt, egyetlen példának a sok közül, Szent Istvánról szóló prédikációjának gondolatmenete Horváth Cyrill elemzése szerint: [21]

A téma: „Fidelis servus et prudens, quem constituit Dominus super familiam suam”, hű és okos szolga, akit az Ür háza népe fölé rendelt (Máté 24, 45). Ez ráillik Szent Istvánra is. Dicséretének megmutatására három titkot kell megjegyeznünk: I. Krisztus iránti bölcs szolgálatát, 2. a hűséges szolgálat buzgóságát, 3. az Űr tetszését a megfelelő szolgálatért. - Ez a beszéd három fő része. Következik ezeknek „dilatatio”-ja, mindegyik új és új alosztályozásokkal. Az elsőnél például: ki Isten bölcs szolgája? Egy Szent Ágostonból vett idézet a válasz, s egyben ürügy új hármas osztódásra: a) nem bölcs, aki nem kerüli a halálos bűnt; - s itt megint hármas osztódás: az egyház három rendből áll: I. igazak, II. bűnbánók, III. bűnösök. Miután így „kiszipolyozta” tételét, áttérhet a szónok a második pontra, a hűséges szolgálat buzgóságára. Mi kell a hű szolgálathoz? Szent Hilarius szerint szeretet. Ki szeret? Aki tiszta a halálos bűntől, vagy bánja bűnét. Bizonyítja ezt: a) a tekintély, b) a józan ész, c) példák. Miért nevezik a halálos bűnt halálosnak? Ellenvetés, ennek cáfolata: I., II., II. - s így megy tovább; Pelbárt - mint Horváth Cyrill mondja - „nem lép előre egyet sem, míg tételéből egyetlen is tárgyalás nélkül van” - s ez még nem legszövevényesebb szerkezetű beszédei közül való. De hogy a kor ízlésétől ez a rendezett szövevényesség nem volt idegen, azt mutatja Pelbárt nagy európai sikere. Nem holmi „hermetikus” mű és eljárás ez; ő maga sem szánta annak - sőt éppen ellenkezőleg: beszédeit, mint a „Stellarium” prológusában mond33