Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - Bálint Sándor: A Háromkirályok a régi hazai hagyományban
Már inkább pásztorjáték a Három Szent Királyok utazása (1767), amelyet Székesfehérvárott és Győrött nyilván diákok adtak elő. Ebből az egyházias, részben pasztorációs célzatú gyakorlatból bontakoztak ki az ország több részén még századunk elején is élő, elnépiesedett Háromkirály-játékok, amelyeket népünk háromkirályjárás néven emleget. Ezekről azonban még röviden is alig szólhatunk. Különös figyelmet érdemelnek Körmöcbánya (Kremnica) vidékének, továbbá Császártöltés, Felsőrév (Oberufer) és Nádasd (Rohrbach) faluknak felnőtt német Heródes-játékai. A magyar nép körében már inkább csak ünnepi köszöntő formájában élnek. Sajátos helyi hagyomány, hogy Mogyoródon lányok járják a Háromkirályokat. Az ünnep többi hajdani liturgikus eleméről hazai adatok szűkében alig van mondanivalónk. Az Egyiptomba menekülő Szentcsalád ismereteink szerint, a karácsonyi hagyományban nem kap önálló részt. Az adventi szálláskeresés, bölcsőjáték más összefüggésbe tartozik. Föltűnik természetesen templomi képciklusokban, továbbá betle- hemes és vízkereszti játékaink jeleneteként. Mindenesetre a szegedi szíjjártók régi patrónusként tisztelték, nyilvánvalóan a szamár kantárja miatt. A kánai mennyegző megünneplése az ország egyes vidékein a vízkereszt utáni második vasárnap történik, amelynek evangéliuma éppen erről szól. E hagyomány, amely olykor Mária mennyegzőjét is magában foglalja, csak az újkorban bontakozott ki. A kutatás előtt egyelőre nem világos, hogy az ünnep a vízkereszt hajdani ünnepköréből önállósult-e. Megjegyzés. E dolgozat az egyházi év hagyományvilágáról készülő, megjelenésre váró új munkánknak egyik rövidített részlete. A gazdag irodalom és jegyzetanyag felsorolására a megszabott terjedelem miatt már nem kerülhetett sor. A szerző azonban ezt a dokumentációt a forrásokkal együtt, készségesen rendelkezésére bocsátja minden érdeklődő tudományos kutatónak. FŐBB IRODALOM Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Kolozsvár, 1941. - Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás. Budapest, 1964. - Ernyey József-Karsai Géza: Német népi színjátékok. I—III. Budapest, 1932-58. - Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. Sopron, 939. - Holl Béla: Egy régi magyar betlehemes játék. Vigília 1952. - Horak, Karl: Burgenländische Volksschauspiele. Wien-Leipzig, 1940. - Kardos Tibor: Régi magyar drámai emlékek. I—II. Budapest, i960. - Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok. Budapest, 1943. - Kerényi György: Jeles napok. A Magyar Népzene Tára ΙΠ. - Matbia Károly: Dunántúli karácsonyi játék a XVIII. század közepéről. Vigilia 1954. - Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Budapest, 1940. — Radocsay Dénes: A középkori Magyarország falképei. Budapest, 1954. - Radocsay Dénes: A középkori Magyarország táblaképei. Budapest, 1953. - Radocsay Dénes: A középkori Magyarország faszobrai. Budapest, 1967. — Radó Polikárp: Az egyházi év. Budapest, 1957. - Schreiber, Georg: Der Bergbay in Geschichte, Ethos und Sakralkultur. Köln- Opladen, 1965. - Solymossy Sándor: Főrévi népszínjátékok. Ethnographia 1912. - Stolz, Eugen: Zu den drei Mohren. Volk und Volkstum. Jahrbuch für Volkskunde II. München, 1939. - Szabó T. Attila: Egy XVIII. századközépi betlehemes játék. Erdélyi Múzeum. 1946. - Szép ájtatos Imádság és énekek a három szent királyhoz, úgymint: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár mindenféle lelki s testi kár e veszedelem ellen. Budán, 1863. Bagó Márton. - Thoemmes, Elisabeth: Die Wallfahrten der Ungarn an den Rheim. Aachen, 1937. - Sajnos, Karl Meisen könyvéhez (Die heiligen drei Könige und ihr Festtag im volkstümlichen Glauben und Brauch. Köln, 1949) nem tudtunk hozzájutni. 205
