Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - FIGYELŐ - Vöröss Ferenc: Napjaink hitoktatási reformtörekvései
MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK. Módszertani - didaktikai megfigyeléseinket a következőkben foglalhatjuk össze: I. A hitoktatásnak az igaz tanítással összhangban kell történnie, de ezt az ősi változatlan és megváltoztathatatlan tanítást „a modern kutatások fényében és a mai gondolkodás nyelvén - mai köntösben, mai fogalmakkal — kell kifejezni” (XXIIII. János pápa). Ez a követelmény nemcsak az egyes igazságok megfogalmazására, a formulákra vonatkozik, hanem ki kell küszöbölnünk a. vallásnak olyan naiv (mágikus, mitologikus vagy infantilis) felfogását is, amelynek kialakításához egyes eddigi tankönyvek sajnálatos módon hozzájárultak. (Például a Szentírás képes beszédmódját szó szerint vették.) Az egyes formulák megfogalmazásánál külön is tekintettel kell lenni az egyes kultúrkörök és vidékek eltérő szokásaira és kifejezésmódjára. Éppen ezért nem lehet egyik vagy másik hittankönyvet egy más ország használatára lefordítani. í. Az oktatás alapvetően induktív: Konkrét tényből: bibliai esemény, liturgikus szertartás, az Egyház életének valamilyen megnyilatkozása, esetleg bibliai vagy liturgikus szövegből indul ki. Az egyes órák anyagának vezető gondolatát lélektani alapon kapcsolatba kell hozni a tanuló saját élményével, tapasztalataival. Az oktatás üdvtörténeti és liturgikus beállítottságát elősegíthetjük azzal is, hogy az anyagot lehetőleg a liturgikus évnek megfelelően osztjuk nagyobb egységekre. Mintaszerűnek mondhatók e tekintetben a holland és német hitoktatási tantervek. 3. Az együttdolgozás a hitoktató és növendéke között az eredményes hitoktatás elengedhetetlen feltételévé vált. Az elemi iskolás tankönyvekben az egyes órák anyagáhpz kiszínezni való képek is tartoznak és olyan kérdések, amelyekre a gyermek maga írja oda a feleletet. Hely van fenntartva szabad rajzolásra is megadott témákra. Felsőbb osztályokban az újszövetségi Szentírás, a Missale használata és a tanítási anyagot gyakorlati szempontból feldolgozó munkalapok váltják fel a kiszínezni való képeket. Bőven élnek a hitoktatók a modern audiovizuális oktatás lehetőségeivel: TV, film, hanglemez, magnetofon és rádió felhasználásával is. Felsőbb osztályokban az eredményes együttdolgozás érdekében - különösen a franciáknál - a „szövetség módszere” érvényesül. A hitoktató személyes kapcsolatban áll növendékeivel, inkább baráti tanácsadás, mint felső irányítás formájában segíti őket a helyes keresztény meggyőződés kialakításában. A hitoktatás kerete összejövetelszerű. Az oktatás anyagát nem szabja meg teljesen kötött program, érvényesül a fiatalok érdeklődése és a hitoktató személyi felkészültsége. 14 éven felül az egyes kérdések részletes kifejtésére a növendékek kisebb munkacsoportokat alkotnak a nagyobb tanulócsoportokon belül. 4. A szemléltetés jelentősége nagy mértékben megnövekedett. Az olasz és kanadai elemista hittankönyvek minden tételét színezett képek illusztrálják. A kép alatt a tanítás kiemelt szedéssel, rövid, frappáns mondatokban. Még talán ennél is szemléletesebb a svájci lausanne-genf-fribourgi egyházmegye kisiskolás hittankönyvei. Minden lecke a könyvben két oldalt foglal el. Bal oldalon egy színes, modern kivitelű, egyszerű, lényegre törekvő, könnyen utánozható rajzot vagy képet találunk néhány soros találó kísérő szöveggel. Ez az anyag összefoglalását segíti elő. Jobb oldalon egy-két kívülről megtanulandó szentírási helyet olvashatunk. Ezt követi mintegy válaszként Isten szavára az ugyancsak megtanulásra szánt rövid ima vagy ének. Aztán egy-két kérdés-felelet következik. Végül egyetlen mondat foglalja össze a lecke tárgyát és útbaigazít a helyes magatartásra. - Megjegyzendő: a jobb oldali rész szövegei mind más színyo- mással készülnek. Felsőbb osztályokban is érvényesülnek a nyomdatechnikai szempontok. (Kiemelések, dokumentum jelleg, illusztrációk.) A franciák tankönyv helyett inkább 4-16 oldalas röpiratszerű jegyzetgyűjteményeket használnak, amiket dokumentumoknak neveznek. 5. A hitoktatás messzemenően tekintetbe veszi a tanulók életkor szerint differenciálódó élettani és lélektani sajátságait, családi körülményeit és az iskolai oktatás általános helyzetét. A vallásos családi nevelésnek és a szülői házzal való intenzív kapcsolatnak különösen nagy jelentősége van. A különféle hittankönyvek már eleve a hazulról hozott vallási alapokra építenek. Kanadában, Svájcban és Olaszországban az egyes leckékhez külön „szülői oldal” van beállítva. Ennél a pedagógiailag vitatható újításnál sokkal fontosabb az, hogy - akárcsak a hitoktatók - a szülők is Vezérkönyvet kapnak. Ez nemcsak az egyes leckékhez szóló szülői hitoktatási anyagot tartalmazza, hanem összefoglalja a vezérkönyv felhasználásához szükséges lélektani, nevelési, tantervi és módszertani utasításokat is. A korszerű, új hitoktatási rend ma még csak a kísérlet stádiumában van. Nem mondhatjuk sem az egyik, sem a másik megoldást kizárólagosan helyesnek és célravezetőnek. A különféle sajátos szempontokat és eltéréseket is figyelembe véve, általános egyetértés tapasztalható a következő kérdésekben: A hitoktatásnak az elméleti tanításon túl a belső átalakulásra és a keresztény tanúságtételre való nevelés is feladata. A hitoktatás anyaga az üdvösség történetére épül. Mindennek központja Jézus Krisztus. Az erkölcsi követelmények is az Isten országa örömhíréből adódnak. A 12 éven aluliak számára készült hittankönyvek anyagösszeállítás és módszeres feldolgozás tekintetében sok hasonlóságot mutatnak. 185
