Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - TÁVLATOK - Merre tart a liturgikus megújulás?
gyakorlatát szinte az ősi formában, és a keresztény-avatás három szentségét: ke- resztség, bérmálás, eukarisztia, belső ösz- szefüggésükben és húsvéti fényükben mutatja be. A keresztény initiatio négy fokozatban megy végbe: jelentkezés a hittanulók közé, beiratkozás a legközelebbi húsvéti keresztségre, a Szent Negyvennap alatti rítusok és végül maga a keresztelés. Ez utóbbi eszményi módon a húsvét éjszaka liturgiájában történik. Az ige liturgiája után van rövid formával a keresztvíz szentelése, a keresztelendők megkenése a katekumenek olajával, a hit megvallása (professio fidei) és maga a keresztelés alámerítéssel vagy leöntéssel. Ha áldozópap végzi a rítust, akkor a ke- resztség után a krizmával megkenés egyúttal a bérmálás. A fehér ruha és a húsvéti gyertyáról meggyújtott keresztelési gyertya átadása után a „nagykorú keresztény” veszi az eukarisztiát a tovább folytatódó misében. Ebben az új rítusban a keresztény élet lényege vonzóan, a húsvéti misztériumba ágyazva és a maga elkötelezettséget igénylő voltában jelenik meg. - A gyermekkereszt ség, ami a legújabb időben ismét vitatott téma lett, mint a keresztény initiatio másodlagos formája, csak ezután kerül kidolgozásra. A bérmálás liturgiájának tervezete mind a misében, mind pedig a misén kívüli bérmálásra van kidolgozva. A bérmálást előkészítő imák a mostaninál egyszerűbbek és áttekinthetőbbek. A bérmálásnak formája is megváltozik: „N. N. fogadd a Szentlélek ajándékának a jelét”. - Ha sok a bérmálkozó, a segédkező papság is végezheti a megkenést, azaz bérmálhat. A Consilium io. ülése foglalkozott 1968 áprilisában a bűnbocsánat szentségének a rítusával. A meglehetősen sablonos és individualista jelleget felvett „gyónás” emberibb és közösségibb jellegű lesz. Mindkább a lényeges elem nyer hangsúlyt benne: a bűnbánatra nevelés. — A gyónás egyéni formája továbbra is megmarad, de bizonyos átalakítással. A tervezetben sok érdekes részlet van. Például nincs szó kifejezetten gyóntatószékről, csak a gyónás részére kijelölt helyről, ahol a gyónó leül vagy letérdel. A fel- oldozás szavai alatt a gyóntató kezét a térdelő, vagy meghajló gyónó fölé terjeszti és a feloldozást bárom forma közül választhatja. A jelenlegi forma nem szerepel. A három közül az egyik: „A mi Urunk Jézus Krisztus, aki magát értünk áldozatul ajánlotta fel az Atyának és aki megadta egyházának a bűnbocsánat hatalmát, oldozzon fel téged a Szentlélek kegyelmével és egyházában adja meg neked a teljes békét”. - Jelentős újítás az ún. általános feloldozás. Amennyiben a gyóntató pap a gyónók nagy száma vagy az idő sürgetése miatt nem tud nyugodtan és kielégítően egyénileg mindenkit meggyóntatni, közös bűnbánati áhítat keretében adhat általános feloldozást. Ebben van ima, ének, olvasmány, homilia és bűnbánatra indítás. A pap ezután általános feloldozást ad, de figyelmezteti a híveket, hogy akiknek súlyos bűnük van - bár most feloldozást nyertek és áldozhatnak -, azoknak súlyos bűneiket legközelebbi egyéni gyónásukban meg kell majd említeni. Az új tervezetek örvendetesen hozzásegíthetnek, hogy a bűnbocsánat szentségének ünneplése (a szöveg itt is „celebratio sacramenti”-ről beszél) újra élményszerű és közösségi aktus legyen az egyház liturgiájában. A papi rend új rítusa már 1966-ban ad experimentum nyilvánosságra került. Az átdolgozás célja itt is az volt, hogy hívek közösségében tartsák meg a szenteléseket. Ezért ebben a később életbe lépő rubrikában ezt az előírást találjuk: „A papszentelés történjék a híveknek lehető legnagyobb részvételével ... Vasárnapon kell lennie vagy más ünnepnapon” (n. 34). A mise Credó-ja után kezdődik a papszentelés. A misében a Kyrie elmarad, mert a papszentelés során úgy is mondják a Mindenszentek litániáját. A püspök allokuciót mond, amely jelentősen közvetlenebb a régi Pontificale szövegénél. A minta-forma nem kötelező, a rubrika szerint a normális eljárás, hogy szabadon és élő szóval mondja a püspök. A minta szöveg szerint így kezdő170
