Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - TÁVLATOK - Merre tart a liturgikus megújulás?
nem táplálkozik. Régi vallásuk tiltotta ugyan ezt, de semmilyen misszionárius nem kényszerítette a kereszténységre té- rőket húsevésre. Sehol Indiában annyira nem irtóznak a húsevéstől, mint itt. A Gujarati liturgikus bizottság a párizsi Pastoralis Liturgia Központjának igazgatója, Pere Roguet tanácsára az Isten báránya kifejezést úgy adta vissza, hogy Krisztus a „legtökéletesebb áldozat”, a megszemélyesített áldozat. Hasonlóképpen a gujarati udvariasság megkívánja, hogy a pap kezét az „Orate fratres” imádságban ne csak egyszerűen említsék, a kézhez hozzá kell tenni a varad, „áldást osztó” jelzőt. Krisztus keze a kon- szekráció szövegében már a legnagyobb tisztelet jelzőjét kapja: hasztakamalo, azaz „lótusz-szerű” kéz. A kánon elején az Isten megszólítása a népi udvariasságnak megfelelően szintén bővül: Karuna- szagar Param Pita, vagyis az „irgalom óceánjának atyja”. A szavak lefordítása után következik a gondolatok alakítása, formálása. Erre találunk szép példákat az ún. missa typica felajánlástervezetében. A Zsinat határozatainak megvalósítása tervszerűen folyik a liturgia területén. Miután 1963. dec. 4-én a Zsinat jóváhagyta a Liturgikus Konstitúciót, a Szentatya kinevezte a Konstitúció végrehajtására alakult bizottságot, azaz a Con- siliumot. 1968 januárjáig Lercaro bíboros vezette, főtitkára és motorja Bugnini la- zarista atya. Ötven püspök tagja van és negyven munkaközösségben több mint kétszáz liturgikus szakértő dolgozik. 1968 őszéig a Consilium tíz plenáris ülést tartott, és állandó kapcsolatot tartanak a lelkipásztorokkal és a hívekkel. Az egyes tervezeteket kipróbálásra, ad experimentum engedélyezik. Alapelveik: a liturgiát pasztorális szellemben, az élő tradícióhoz való hűségben, az egyes népekhez és körülményekhez való alkalmazkodásban újítani. Mindez lépcsőzetes, fokozatos megvalósításban, eleven dialógusban történik az élettel és bizonyos dialektikus forma fenntartásával. A Consilium 1968 januárjáig a Ritus- kongregációval együttműködve kiadta az 1964-es és 1967-es Instrukciót, 1967-ben a Musicam sacram és a Mysterium Eu- charisticum dokumentumokat. Amíg a Ritus-kongregáció inkább a „sana traditio” megőrzésének a szerepét vállalta, addig a Consilium a „legitima progres- «ő”-nak adott teret. A Consilium munkáját az 1964-től kiadott Notitiae, havi folyóirat teszi közzé. Lercaro bíboros eléggé váratlanul és feltűnést keltő körülmények között vált meg a Consilium vezetésétől. 1967. nov. 28-án a Consilium 9. teljes ülésének a végén még a folytatandó munka reményében búcsúzik és 1968 áprilisában már Benno Gut bencés kardinális áll a két fontos intézmény élén egy személyben. A megújulás egyes területein nézzük, hogy miként alakulnak az egyes szertartások a „nemes egyszerűségben, áttekinthető rövidségben és fölösleges ismétlésektől mentesen alkalmazkodva a hívők felfogóképességéhez” (LK 34). Nem véletlen, hogy a mise, az Euka- risztia áll a megújulás központjában, hisz valóban a liturgia lelke, szíve. Kétségkívül legtöbb a Zsinat óta az Eukarisz- tia ünneplése, a mise terén történt. A szentmise mivolta és struktúrája manap markáns világossággal áll a hivő előtt: Az ige liturgiája és az eukarisz- tikus liturgia megkülönböztetése, a népnyelv bevezetése, a hívők bekapcsolása a liturgiába. Az ige liturgiájának legfontosabb része az Isten igéjének, jóhírének közlése az olvasmányokban és a homiliában. A liturgikus megújulás a résztvevő hívőket az Isten szavából minél táplálóbb eledellel akarja ellátni. Amíg a végleges olvasmányrend el nem készül, addig is Róma engedélyezte a hétköznapi perikó- pa-rendet. így készült el hazánkban is egy lelkipásztori szempontokat figyelembe vevő hétköznapi perikóparend, melyben egy-egy hétre egységes témát választanak ki a vasárnapi anyag bővebb kifejtésével. Ma már készen áll a Consilium szakembereinek a végleges olvasmánytervezete is, 1967-ben megjelent: Or do Lectionum pro dominicis, feriis et festis Sanc167
