Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 3. szám - Gál Ferenc: Elgondolások az áteredő bűnről

emberek egész háznépükkel együtt nyerik el a jutalmat vagy a büntetést (Ex 20, 50; Dt 5, 9). Dávid és Salamon vagy akármelyik király bűnének következményét az egész nemzet hordozza. Krisztus azt állítja, hogy kortársai hitetlenségükkel „betöltik atyáik mértékét” és az ő megölésével „rájuk száll minden ártatlanul kiontott vér, az igaz Ábel vérétől Zakariás próféta véréig” (Mt 23, 32-35). A bűn egyetemes elterjedése miatt a „világ” valamiképpen szembenáll Istennel. „A világ nem ismerte fel Krisztust” (Jn 1, 10), Krisztus „nem nyilatkoztatja ki magát a világnak” (Jn 14, 19), „a világ szeretete ellenségeskedés Istennel” (Jk 4, 4). Ezért kellett Krisztusnak a megváltásban „elvenni a világ bűneit”.

Milyen összefüggés van Ádám bűne és a világ bűne között? A hagyományos magyarázat aránylag világos: Ádámban mindnyájan vétkeztünk (lásd Róm 5, 12), az áteredő bűn következtében akaratunk rosszra hajló lett, s így a személyes bűnök elözönlötték az egész életet. Ebben a magyarázatban a lényeges hangsúly Ádám bűnén van. Amikor a modern teológusok az áteredő bűn tanának kiegészítéséről beszélnek, éppen azt hangoztatják, hogy nem lehet mindent az első ember számlájára írni, hanem nagyobb szerepet kell juttatni szemléletünkben a személyes emberi bűnöknek is. Valahogy úgy, ahogy Rahner leírja: „Ha jól átgondoljuk az eredeti bűnnek és a személyes bűnöknek az összefüggését és azt is meglátjuk, hogy az eredeti bűnnek megvan a maga története a „világ bűnének” történetében anélkül, hogy az eredeti bűn egyszerűen az emberek bűnének összegévé válnék - akkor semmi sem áll útjában annak, hogy a világ bűnét, ami ma existenciális síkon közvetlenebbül megtapasztalható, azt az emberek bűnösségéről szóló tanítás kiindulópontjának tekintsük, s ebből a szempontból az eredeti bűn tanát újra átgondoljuk. Hozzátéve természetesen, hogy az eredeti bűn különleges kezdete a világ bűnének, nemcsak időben első mozzanata” [9].

A megokolásnál a szerzők szentírási érvekre hivatkoznak. A Róm 5, 12: „akiben mindnyájan vétkeztek” csak egyik lehetséges fordítása a görög kötőszónak. Az „eph o”-t így is olvashatjuk: „minthogy mindnyájan vétkeztek”. Ez az értelem pedig nem utal olyan közvetlenül Ádám bűnére. Biztos azonban, hogy itt a hagyományos magyarázat sokat nyom a latba. A tridenti zsinat is ezért hivatkozott rá, mert az Egyház a Vulgátában évszázadokon keresztül így olvasta. Másrészt az is igaz, hogy a zsinat a szentírási helyre való hivatkozást nem foglalta bele a definícióba, hanem csak magyarázatként illesztette hozzá [10]. H. Haag mint biblikus szeretné az egész dogmát újra a „Szentírás fényében bemutatni”, de közben majdnem egészen átlendül a ló másik oldalára, és magyarázatában alig marad meg valami a hagyományosan értelmezett áteredő bűnből. Pedig az Egyházban van hagyomány és dogmafejlődés is, tehát a Szentírás szövegének tisztán exegétikai feldolgozása nem elég a teológus számára. Haag abból indul ki, hogy a Szentírás szerint Krisztus „a mi bűneinkért” és „a világ bűneiért” halt meg, de kifejezetten sehol nincs arról szó, hogy Adám bűnéért. Ádámnak pedig az volt a szerepe, hogy a bűn egyáltalán általa jött a világba, s csak a világ bűnéből következett az általános halál [i 1]. A bűn betört az emberiségbe s mint rohanó folyam, szétterült, s olyan hatalmat gyakorolt, hogy a személyes szabadság minden ereje ellenére gyakorlatilag egy ember sem vonhatta ki magát alóla [12]. A bűnnel kapcsolatban tehát az lehet a benyomásunk, hogy az is „fejlődik”, mint a lavina. Az általános szellemi kibontakozás növeli a felelősségtudatot és egyre több lehetőség adódik a kollektív döntésekre, illetőleg arra, hogy az egyén ki legyen téve a közösség hatásának. Haag exegézise mögött az áll, amit Schoonenberg így fejez ki: „Az apostol csak annyiban veszi számításba az eredeti bűnt, amennyiben az a személyes bűnökben kifejeződik. Az eredeti bűn állapota önmagában olyan bűn, ami még nem él” [13].

A modern exegéták még a Róm 5, 14-re hivatkoznak, mint a világ bűnének kifejezőjére: „A bűn nem számítódik be, amikor nincs törvény. Ám a halál mégis ural148