Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - Rosta Ferenc: Keresztények egysége
nak. íme a Zsinat szavai: ,,A keresztény vallás szent cselekményeinek jó része is végbemegy különvált testvéreink körében. Kétségtelenül megteremtheti a kegyelmi életet és el kell ismernünk, hogy meg tudja nyitni közös üdvösségünk kapuját. . . Krisztus Lelke nem utasítja el őket, hanem használja az üdvösség eszközéül” [26]. Hitvitázó gondolkodásmódban megrekedt elme számára bizonnyal az újdonság erejével hatnak ezek a megállapítások. Persze nem úgy értjük ezt, mintha egyházi közössége annyiban segítené az üdvösség útján, amennyiben a katolikus Egyház tagadása, hanem azon krisztusrendelte egyházalkotó elemek révén, melyek megvannak és hatékonyan működnek nemcsak a katolikus Egyházban, hanem - legalább részben - az elkülönült keresztény közösségekben is. Örömmel állapítjuk meg, hogy a közösségek némelyikében szép számmal élnek ilyen hatékony egyházalkotó elemek [27]. (Az ÖH 3 fejezetében sorra vesz néhányat.) „Testvéreink szeretik és nagyrabecsülik a Szentírást, szinte isteni tiszteletben részesítik [28]. Érvényesen keresztelnek. Márpedig „ha a keresztség szentségét bármikor is szabályszerűen szolgáltatják ki,. . . általa igazán beleilleszkedik az ember a keresztre- feszített és megdicsőült Krisztus testébe...” [29]. Ehhez a ponthoz szeretném Bea bíboros szavaival megjegyezni, hogy a keresztségből forrásozó egységet sem eretnekség, sem skizma nem tudja teljesen szétrombolni [30]. A Zsinat nem becsüli le a különféle felekezetek Ürvacsora ünnepeit és keresztény értéket lát bennük: „Hitünk szerint nem őrizték meg sértetlenül az Oltáriszentség titkának eredeti mivoltát. Az Ürvacsorában mégis Urunk haláláról és föltámadásáról emlékeznek: így megvallják, hogy a Krisztussal való közösség az életet jelzi, és várja az Ö dicsőséges eljövetelét [31]. Ez alapvető egyházalkotó elemek felsorolása után a Zsinat rövid pillantást vet a nem katolikus keresztények életére: „A Krisztusba vetett hitből táplálkozik említett testvéreink keresztény élete. Támogatja a keresztség kegyelme és Isten Igéjének hallása. Meg is nyilvánul a magánimádságban, az elmélkedő bibliaolvasásban, a keresztény családi életben és az Isten dicséretére egybesereglett gyülekezet istentiszteletében” [32]. Mi lehet a katolikus ember magatartása e keresztény értékek láttán? Örvendezés és elismerés, ahogy a Zsinat egy másik helyen [33] lelkünkre köti; sőt bizonyos dolgokban tanulhatunk is különvált testvéreinktől: „Azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a mi épülésünkre is szolgálhat mindaz, amit a Szentlélek kegyelme különvált testvéreinkben megvalósít. Sohasem ellenkezik semmiféle igazán keresztény dolog a hit valódi érdekeivel, sőt akárhányszor éppen Krisztusnak és az Egyháznak titkát értetheti meg velünk tökéletesebben” [34]. Tehát az Egyház nem habozik átvenni protestáns közösségektől, ha azok életében ilyen értékek találhatók. Mint a reformoknál mindig, úgy természetesen itt is őrt áll a legfőbb elv: „A hit- letétemény sérelme nélkül”. De az Egyház katolikus volta nemcsak egyetemes földrajzi elterjedtséget jelent (horizontális szemlélet), hanem annyit is, hogy lehetőleg minden igazi keresztény értéket magában kell hordoznia, azokat is, melyek az elkülönült egyházakban öltöttek testet (vertikális szemlélet). Ez persze annyit is jelent, ha az érem másik oldalát nézzük, hogy a keresztények eljövendő egységét - az EVT és a Zsinat nagy látomását - katolikus részről ma már nem ügy képzeljük, mint még pár évtizeddel ezelőtt is. A velünk esetleg egységre jutó testvéreinktől mi magunk követelnők meg, hogy őrizzék egyéniségüket a liturgiában, jogszabályokban, lelkiéletük és teológiájuk sajátos irányaiban, hangsúlyaiban. Csak a szükségesekben fontos az Egység, azokban, amiket az Úr Jézus rendelt, a többi dologban elvünk a szabadság [35] és ami ezzel együtt jár: Isten országának sokszínű, „katolikus” pompája. 143
