Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Beköszöntő
Beköszöntő Ezerkilencszáznegyvenöt óta nem volt katolikus jellegű kifejezetten teológiai szaklap Magyarországon. Ennek a hiánynak pótlására indul el a teológia művelésére hazánkban a Teológia című évnegyedes folyóirat. Címe a régi, vagyis az, amelyet másfél évtizedig viselt a budapesti hit- tudományi kar által kiadott folyóirat, amely Theologia néven szerepelt. Annyi csak az egész, hogy a „h” betű hiányzik? Ez többet jelent: azt is kifejezésre óhajtjuk juttatni, hogy kevésbé akarunk régiesek lenni, a theologia írás ugyanis a latinos írásmód, mi tudatosan magyarabbak akarunk lenni. Egyszerűen azért, mert a latin nyelv világszerte rohamosan veszít jelentőségéből, nálunk is mind kevesebben tudnak latinul, tehát nem hozhatunk hosszú sorokon át latin, vagy általában idegen nyelvű szövegeket. És tán még azt is óhajtjuk jelezni, hogy a „teológia” írás mögött az a szándék is lappang, hogy egészen korszerűek lehessünk: úgy beszéljünk, hogy a mai kor, a mostani 1967—68. tanév teológusai, kicsik és nagyok, tanárok és tanítványok, papok és „kispapok” és az egész lelkipásztorkodó papság megértse. Ez persze távolról sem elég: úgy szeretnők, ha a magyaros „teológia” szó mögött kellemes képzetek támadjanak a papi lelkekben, hogy amit kézbe vesznek, azt nem kell tisztelgő unalommal hamarosan félretenni a soha nem olvasottság zugába, hanem érdekes legyen és hasznos egyúttal. Kétségtelen, hogy a teológia nem szükségképpen érdekes, de nem szükségképpen unalmas sem. Mutatja ezt a tényt a teológiai folyóiratok gazdagsága világszerte; a kölni Diözesanbibliothek — egyike a nagy teológiai könyvtáraknak, 832 teológiai vagy filozófiai folyóiratot járat, az olvasóteremben csak 400 van kitéve. Legfőbb gondunk lesz, hogy az érdektelenséget lehetőleg elkerüljük. Szakfolyóirat akar lenni a Teológia, nem olyképpen, mint elődje, a Theologia. Ha szakosságon azt értjük, hogy szakkifejezések halmozásával, görög és héber, esetleg szír és arab írású szövegek hozásával, idegen nyelvű idézetek hemzsegésével bizonyítsuk jártasságunkat: lemondunk a „tudományos” címről és jellegről. Mindenképpen iparkodunk ellenben a lehetőség szerint a cikkek és tanulmányok egy részében legalább, eredetiségre. Szeretnők, hogy minél több publikációnk újat hozzon, tehát tudományos értéke legyen, amellett azonban mindig olvasható és megérthető. Ami a célkitűzéseket illeti: hittudományról van szó, de a Második Vatikánum értelme és szelleme szerint. A zsinattal és a zsinat utáni indításokkal foglalkozunk, azok hatják át írásainkat. A zsinat anyagát folytonosan — nem folytatásokban — hozzuk majd. 3
