Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről
súlyában áll. Azt napról napra újra kell építenünk az Istentől akart rend szerint, amely az emberek között egy tökéletesebb igazságot fog megteremteni.” Minden fejlődés útja a béke. Ennek megvalósítására nemzetközi tekintélyre van szükség, hogy az összes népeket testvériesen közelebb hozza egymáshoz. Az utolsó felhívás katolikusokhoz, keresztényekhez, nem keresztényekhez, minden jóindulatú emberhez, államférfiakhoz, tudósokhoz és minden emberhez szól, aki meghallja a szükséget szenvedő népek jajkiáltását. Legyünk valamennyien apostolai a jó és egészséges fejlődésnek, nem önzésben, hanem szeretetben, az ember szolgálatában és Isten gondoskodásának jelében, fejeződik be a körlevél. Az enciklika tartalmának rövid ismertetése után látjuk, hogy szinte nincsen olyan probléma, melyre ki nem tér. A gondolatok logikus összefonódása a legjobb kommentár az enciklika mellett, önmagában beszél. Az enciklika értékelése A Populorum progressio körlevél tárgya a világ legégetőbb problémája: az ember és az emberiség nyomorúsága. Felemelni az embert az őt megillető méltóságra, megsegíteni a szegénységben, nyomorúságban és elmmaradottságban élő népeket. A pápa megrendítő és szenvedélyes ember szeretetének megnyilatkozása. A körlevél tárgyilagos kiértékeléséhez és méltatásához a legnagyobb tárgyilagosságra van szükség. Nem lehet előítéletekkel, a múlt hibáinak és mulasztásainak árnyékában hozzányúlni, mert ez determinálja és befolyásolja állásfoglalásunkat. Érdekes és feltűnő, hogy a szocialista országokban sokkal nagyobb lelkesedéssel, megértéssel és elismeréssel fogadták és kommentálták, mint a kapitalista világban. Általában a világ közvéleményét bámulatba ejtette. A jobboldal ítéletalkotásában nem tud megszabadulni az egoizmus béklyóitól, anyagi érdekeinek rabságától, vagyona féltésétől, az „ahol a kincsed, ott a szíved is” elv erkölcsi elmaradottságától. A körlevél nyelvezete a régebbi enciklikáktól eltérően egészen egyszerű és világos. Stílusa modern és megragadó. Szakított a Vatikán kuriá- lis stílusával. Nincsenek benne nagy körmondatok, sem félreérthető vagy magyarázható kifejezések. Drámai hangon fordul a világ jómódú népeihez, hogy a nyomorgókon segítsenek és ezáltal mentsék meg a világ békéjét, amíg az nem késő. A rövid mondatok ellenére is megrendítő szavakkal írja le az elmaradott népek nékülözéseit, nyomorúságát és kívánságait. Eredeti nyelve a francia, amit a körlevél gördülékenysége és lendülete is bizonyít. A „Neue Zürcher Zeitung” megjegyzi, hogy eddig az enciklikák csak a Szentírást, pápákat, egyházatyákat és teológusokat idézték, de ebben a körlevélben a korunk neves írói, tudósai, elsősorban a franciák is, szóhoz jutnak. A „Frankfurter Allgemeine Zeitung” szerint a körlevél tartalma és nyelve nem megnyugtatásra szolgál, hanem a lelkeket akarja megmozgatni és sürgős segítségre buzdítani. Maga a szöveg feltűnően részletes, tagolt és világos. Az eredeti francia szövegnek tulajdonítják azt is, hogy a körlevél briliáns módon, eredményes egyoldalúsággal és vitázó erővel ostorozza a kapitalizmus, individualizmus és kolo- nializmus bűneit, az egyeseknek és gazdag népeknek a nyereségvágyát és könyörtelenségét. Amerika neve nincs ugyan megemlítve, de egészen 49
