Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről

ségtelenül jogai vannak a beavatkozásra és felvilágosításra. A gyermekek számáról dönteni a szülőknek elvitathatatlan joga, de felelősek Isten, önmaguk, gyermekeik és a társadalmi közösség előtt is, hogy hogyan tartották be az isteni törvényeket. *

A törvényes pluralizmusról szólva kijelenti, hogy a keresztény nem fogadhat el olyan rendszert, amelynek alapja a materialista és ateista filozófia, amely az embernek a végső célra irányuló rendeltetését, szabadságát és méltóságát nem tartja tiszteletben. Elismeri a pluralizmus előnyeit is.

Vannak kultúrértékek is, melyeket ápolnunk kell. Minden országnak — szegény vagy gazdag — van kultúrája és amennyiben ez érték, nem szabad feladnia, mert létalapját dobja el. Sokszor a gazdag népek rossz példát adtak a szegényeknek, mert anyagi és kultúr javaikat rosszra használták. A mai civilizáció — nem lényegéből kifolyólag — egyoldalúan a földi valóságok felé fordul és megnehezíti az utat Isten felé. Erre mondja a zsinat: „Az emberi szellem az anyagvilág szolgaságából megszabadulva, akadálytalanul felemelkedhet Isten felé, imádásra és szemléletére.”

Igazi, nem önmagába zárkózott humanizmusra van szükség, amely szemet huny a szellemi értékek és Isten előtt és csak látszólagos eredményeket tud felmutatni. Az ember Isten nélkül is alakíthatja a világot, de akkor csak maga ellen formálja (H. Lubac). Az igazi humanizmus megnyílik az Isten felé hálából az elhivatottságért, mely az emberi életnek helyes értelét megadja. Az ember nem az értékek végső normája és csak annyiban ember — Pascal —, amennyiben az embert végtelenül felülmúlja.

Az emberiség szolidáris fejlődése

A szolidaritás lényege abban áll, hogy valamennyien Isten gyermekei vagyunk. Kölcsönös megértésben, barátságban és szent közösségben kell élnünk, hogy teljes emberek lehessünk. Az igazi közösség csak úgy alakulhat ki a népek között, ha egymást hathatós eszközökkel és tervszerűen segítjük, ha gyakorlatban is együtt működünk. A körlevél e második része három pontban foglalja össze a szolidáris fejlődés előmozdítását: segíteni a gyengéken, igazságos és méltányos szerződéseket kötni és a szeretetet ápolni. A népek testvérisége szolidaritásban — hogy a gazdagok segítsék az elmaradottakat; szociális igazságosságban — vagyis megszüntetni gazdasági téren a gazdagok és szegények között a különbséget; szeretetben — egy emberibb világ megteremtésében nyilvánul meg. Ettől függ a civilizáció jövője.

Egész földrészek reménytelenségben élnek. Nők és férfiak éheznek, a rosszul táplált gyermekek meghalnak a kontinenseken. A nyomor leküzdéséről van szó. Nem elég a magánkezdeményezés és az adományok, egy új világot kell felépíteni, ahol minden ember fajára, vallására és származására való tekintet nélkül emberhez méltó életet tud élni. A szolidaritás egyéneket és népeket egyaránt kötelez. A zsinat is tanítja: ,,A jólétben élő népeknek súlyos kötelessége a feltörő népeken segíteni.” Minden népnek többet kell termelnie, hogy magán és másokon is tudjon segíteni. Kulturális téren is segíteni kell: tanítókat, mérnököket, technikusokat és tudósokat kell kiképezni az elmaradott népek számára.

46