Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről
kitől is lemaradjon. Ennek bizonyságára vizsgáljuk közelebbről az egyház legújabb társadalmi jellegű körlevelét a népek fejlődésének előmozdításáról (De populorum progressione promovenda). A Populorum progressio VI. Pál pápának ötödik körlevele. Az Ecclesiam suam enciklika után a második szociális jellegű, társadalmi és kulturális vonatkozású körlevél. Ez év március 26-ikán, húsvét napján látott napvilágot. A Wiener Kirchenzeitung „Kenyeret, békét, szabadságot, igazságosságot, párbeszédet’ címet adja neki. Nyolcvanhét artikulusból áll, bevezetésre, két nagy fejezetre és a befejezésre oszlik. A Szentatya az enciklika első példányszámából ötöt a saját kezű aláírásával látott el és azokat a következő címekre küldte meg: U Thant ENSZ-főtitkárnak, az UNICEF — az ENSZ gyermekügyi bizottságának, a FAO — az ENSZ élelmezésügyi és közellátási bizottságának, a Caritas Internacionális vezetőségének, a Justitia et Pax pápai bizottság vezetőjének: Maurice Roy érseknek. A bevezetésben a népek fejlődéséről (1-—5), az első részben a teljestökéletes emberről (6—42), a másodikban az emberiség szolidáris fejlődéséről (43—80), a befejezésben a cselekvés szükségességéről van szó. Az első rész az általános emberi fejlődéssel foglalkozik, átfogó képet nyújt a. homo öconomikusról. A második rész tárgya az emberiség fejlődése. Bizonyítéka annak, hogy az emberiség fejlődése a közösségi tudat kialakulása és az összetartozandóság tudata felé halad. A ránk maradt feudalista-kapitalista társadalom ellenmondásai, káros hatásai és csökevényei megnehezítik találkozásunkat és beleilleszkedésün- ket a szükségszerűen és kategorikusan a szocializmus felé haladó induszt- rialista társadalomba. A gazdagok állandóan gazdagabbak, a szegények pedig szegényebbek lettek. Arról van szó, hogy egyik ember se lehessen a másiknak rabszolgája, tudja meghódítani a természet erőit, faji, vallási és származási megkülönböztetés nélkül részesülhessen a kultúra javaiban és a fejlődés vívmányaiban. Tudjon valóban mindenki emberhez méltó életet élni, teljes tökéletes ember lenni. Az emberi szabadságjogok ne üres szavak legyenek, hanem tényleg előbbre vigyék az emberiség fejlődését, boldogabbá tegyék az emberi életet. Joggal és bátran mondhatjuk, hogy az enciklika hadüzenet a kapitalizmus felé és halomra dönti mindazokat a vádakat, hogy az egyház a gazdagok oldalán áll és a kapitalizmus barátja. De hagyjuk megszólalni magát az enciklikát. Az enciklika gondolatmenete Az egyház mindig figyelemmel kísérte a népek fejlődését, főleg azokét, akik az éhínségből, nyomorúságból, ragályos betegségekből és a tudatlanságból ki akartak emelkedni, hogy részt vehessenek a civilizáció gyümöl- sseiben, kamatoztathassák tehetségüket és emberhez méltó életet élhessenek. A zsinat még inkább tudatosította az egyházban az evangélium tanítását, hogy a népek szolgálatába álljon és a történelem döntő pillanatában hozzányúljon a sürgős problémák megoldásához. Az egyház sürgeti a cselekvés szükségességét. 40
