Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről

ságos munkabérrel, a hivatásrendiséggel. Elítéli a kapitalizmust, foglalkozik a szocializmusban történt változásokkal és sürgeti a keresztény megújulást a tömegnyomor enyhítésére.

XII. Pius nem adott ki szociális körlevelet, de beszédeiben állandóan foglalkozott a tömegek nyomorúságával. Hangsúlyozza a használati jog elsőbbségét a tulajdonjoggal szemben, kötelezi az államot munkaalkalmak teremtésére és a családvédelemre, védelembe veszi az ember személyi méltóságát, a jogrend helyreállítását, tartós békét sürget a háború borzalmai után. Az egyházat a társadalom életet adó és éltető alapelvének vallja, amely a társadalmi életet szeretettel van hivatva megtölteni és az embereket a kegyelem erejével szegszentelni.

XXIII. János pápa új életet és szellemet hozott az egyházba. Két nagy enciklikája és a zsinat összehívása forradalmat jelent és bámulatot vált ki a világban. Szakít elődeinek magatartásával, szeretettel és megértéssel fordul a szocialista országok felé. 1961-ben adja ki a Mater et Magistra enciklikát a társadalmi élet dinamizmusáról (De processibus recensionibus rerum socialium ad praecepta Christiana componendis), összefoglalja az egyház társadalomtalanítását, vázolja az állam feladatait. Emberibb életet követel a munkásság számára, igazságosságot és egyensúlyt a társadalmi és gazdasági életben, egyensúlyt nemzeti és nemzetközi síkon. Nyíltan kimondja és beismeri, hogy a társadalmi fejlődés a szocializálódás felé halad. Praktikus tanácsokat ad a bajok orvoslására. A Pacem in Terris körlevelében sürgeti a világ békéjének biztosítását, elítéli a háborút, követeli az atomfegyverek megsemmisítését, elengedhetetlennek tartja a leszerelést és szükségesnek egy nemzetközi fórum felállítását (De pace omnium gentium in veritate, iustitia, libertate et caritate constituenda 1963). Mindkét körleveléből igaz, meleg szeretet sugárzik az összes emberek felé.

VI. Pál pápa az Ecclesiam suam enciklikában keresi azokat az utakat, melyeken az egyháznak a mai modern korban kell járnia, hogy feladatát teljesíteni tudja (Quibus viis Ecclesiam catholicam munus suum in praesenti exseque oporteat 1964). Minden jószándékú embert párbeszédre és egyetértésre hív, hogy az emberiség békében építhesse jövőjét.

A II. Vatikáni zsinat pasztorális konstitúciójában János pápa örömével és reménységével fordul a világ felé. Az ember és család méltóságáról, az emberiség reménykedéséről és küzdelmeiről, gazdasági, társadalmi és politikai tevékenységéről szól. Az egyháznak jelen kell lennie a világban és aktív részt kell vennie annak felépítésében. Mindezt párbeszédes formában, nem autoritativ módon akarja megvalósítani, hogy valóban béke legyen a világban.

Röviden tehát, az egyház már a múlt század végén felismerte és mérlegelte a munkásság szomorú helyzetét, sürgette a társadalmi rend talp- raállítását, életet adó és éltető erejével megtölti a társadalmi rendet, az újra és újra megújuló fejlődést hozzászabja a keresztény parancsolatokhoz, békét akar a népek között, keresi a boldog életre vezető utat, örömmel és reménységgel néz az emberiség jövője felé. Az anciklikákban lefektetett szociális tanítását az idő szava váltja ki és szabja a mindenkori élethez és fejlődéshez. Tekintettel van az idők követelményeire és észszerűségeire. Ezek ellenére mégis bátran mondhatjuk: túl öreg ahhoz, hogy minden újítóval versenyt fusson, de nagyon fiatal ahhoz, hogy bár39