Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Csanád Béla: A holland egyház reformtörekvései
megjegyzésem, meg kell mondanom, úgy tapasztaltam, hogy a holland hierarchia nem tud mindenütt kellő erővel szembeszegülni a fegyelmezetlenségeknek. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a hollandok a II. Vatikáni Zsinat és az azóta megjelent pápai enciklika ellenére sem tudnak napirendre térni a coelibatus kérdése fölött, és sokan nem a tekintély szava értelmében keresik a megoldást, hanem annak ellenére. Zárszó jövendölés helyett Pillanatnyilag nehéz lenne megmondani, milyen eredményeket hoznak a holland egyház reformtörekvései. Jövendölésekbe senki sem szívesen bocsátkozik. E sorok írója sem. Legyen szabad azonban e tanulmány végén a bizalomnak helyet adnom. A helyszíni tapasztalatok alapján azt kell mondanom, hogy a felhozott problémák, nehézségek és veszélyek ellenére sem olyan tragikus a vallási helyzet Hollandiában, mint sokan — az újságok túlzó hírei alapján — gondolják. A vihar hullámai csak kicsi hányadát érik a holland hívek közösségének. A többség lelke mélyén ma is épp olyan szilárdan és buzgón vallásos, mint őseik voltak. Hogy milyen kegyelmi tartalékokkal rendelkeznek, elég talán megemlíteni, hogy a „legrosszabb” egyházmegyében, a rotterdamiban a húsvéti misén részt vevők számaránya 72,6%, az átlagos vasárnapi templomlátogatók száma pedig 50,5%. Három egyházmegyének a húsvéti részvételi aránya (Breda, ’s Hertogenbosch, Roermond) 90% fölött van, s a vasárnapi szentmisén való részvétel három egyházmegyében (Groningen, Utrecht, ’s Hertogenbosch) 70% fölött van. A szentmisén részt vevők, amint megfigyeltem, átlagosan 60—80%-ban szentáldozáshoz járulnak. A szentségi életnek ez a nagyfokú fejlettsége a záloga a holland egyház szép jövőjébe vetett reményünknek és bizalmunknak. Remélnünk kell, hogy ha a közeli években még sok nehézségen és szenvedésen kell is átvergődnie a holland egyháznak, amint azt Schillebeeckx vallja, végül mégis a bizakodóknak lesz igazuk. Michel van der Plas, a neves holland katolikus költő beszélte el Doornban, hogy a zsinatról szóló könyve után verses drámát készül írni. Mesedrámája a modern emberiségről szól, Jancsiról és Juliskáról, akik elhagyták az atyai házat, s veszélyes kalandokba sodródtak a világ rengetegében. A jólét, a kényelem, a lélektelen hajsza és önimádat fogságában azonban rájönnek, hogy halálra vannak ítélve, s vissza kell térniük az atyai házba. A visszatéréshez legalább annyi bátorság és okosság szükséges, mint a távozáshoz. De visszatérnek, mert a boldogság otthon lakik. A holland egyház tudja ezt, s ezért kell bíznunk benne. Jegyzetek 1 Joannes XXIII. Litt. Encycl. „Ad Petri Cathedram”. 1959. június 29, AAS 51 (1959). 2 Müller, Otjried (Hsg.): Vaticanum secundum. I. 217. St. Benno, Leipzig, 1963. 3 VI. Pál pápa beszéde a II. Vatikáni Zsinat 1965. nov. 18-i ülésén. Documenti. II Concilio Vaticano II. Ed. Dehoniane. 1966'', 1356. 4 Pastoraal Concilie. 1967. ápr. 12. (nr. 7.). (A Holland Pasztorális Zsinat újságja. Teljes címe: Pastoraal Concilie van de Nederlandse Kerkprovincie.) 5 Vő. Alfrink kardinális felszólalásait. Müller, Otfried (Hsg.): Vaticanum secundum. II. 474., 496. St. Benno, Leipzig, 1965. 30
