Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 1. szám - Csanád Béla: A holland egyház reformtörekvései

Sjaloom-szervezet járt az élen, ez az ökumenikus célzatú szervezet azonban nem élvezi a hivatalos egyház támogatását és engedélyét, tagjai nem is vallják magukat mindnyájan katolikusnak.v'

Az új módszerű pasztoráció természetesen új stílusú lelkipásztorokat kíván. Nem a hollandok, hanem sokkal korábban a franciák jöttek rá, hogy a régi, plébániai keretek között a modern világ pasztorációját megoldani nem lehet. Franciaországban már a második világháború végén megalakultak a plébánián kívüli missziós lelkipásztori közösségek és állomások.2'’ A plébániai kereteken kívül, külön egyházmegyei vezetés alatt szolgáló lelkipásztorok száma Hollandiában is egyre szaporodik, s nem kis gondot okoz a holland püspöki karnak az ősi jogszabályok szerint alakult plébániák területén működő független „szakcsoportok” jogi helyzetének a rendezése. Ez is jellemzője ugyanis az új módszerű pasztorá- ciónak: a szakosodás. Nem arról van szó természetesen, hogy valakit valamilyen pasztorációs szakmunkára szentelnek fel. Csupán azt jelenti a „szakosodás”, hogy az általános papi feladatkörön kívül (szentmise, szentségek kiszolgáltatása elsősorban) ki-ki vállaljon egy pasztorációs szakterületet, amit speciális hozzáértéssel és hangsúlyozott felelősségvállalással lát el (gyermekek, középiskolások, egyetemisták, házasulandók, családapák, elváltak, öregek, betegek stb. lelki gondozása). Tudomásom szerint a szakosításban jelenleg sem a hollandok járnak legelői Európában, hanem a franciák. Közülük is talán a legforradalmibb kísérletet Stourm érsek, Auxerre főpásztora végzi, ő ugyanis három dolgot szeretne egy nevezőre hozni: a plébániai „intézményt”, a vita communist és a szakosított misz- sziós pasztorációt.26 Stourm érseknek városhelyen számottevő eredményt sikerült elérnie kísérleteivel, a vidék lelki gondozását azonban még nem tudták hasonlóképpen „szakosítva” megoldani. A holland katolikus egyház ilyen szempontból szerencsés helyzetben van az ország népsűrűsége és városiasodása miatt, tág lehetőségei nyílnak a tervszerű, szakosított pasztoráció számára.

Az új pasztorációs feladatok és módszerek értelmében a papképzés vagy helyesebben lelkipásztor-képzés reformját is megindította a holland püspöki kar. Ottjártamkor még csak szóbeszéd tárgya volt a papnevelés és képzés átalakítása, ezért ezt a kérdést részletesen tanulmányozni nem tudtam. Gyorsaságukra jellemző, hogy azóta megjelent a holland püspöki kar alapelvi határozata a papképzésről; ennek gyakorlati megvalósítása ez év őszén kezdődik. A hírek szerint összevonnak több kisebb szemináriumot, körülbelül olyan regionális szempontok szerint, mint hazánkban történt 1950-ben. Amsterdamban új szemináriumot építenek. A szemináriumok helyének megállapításában fontos szempont, hogy lehetőleg a legegészségesebb körülmények között nevelődjenek a jövő papjai, ezért szemináriumaik többsége a városok, települések szélén található, erdős, fás helyen. A driebergeni szeminárium például, amelyben jártam, régi magyar erdei kastélyokra emlékeztetett, nagyszerű sportpályákkal rendelkezett. Amint említettem, a papnevelés egészen új gyakorlata ez év őszén kezdődik, lényegében a fentebb felsorolt pasztorális irányelvek szerint.27 A holland püspöki kar irányelvi utasítása a holland papság speciális helyzetéből indul ki: a pap nemcsak az igaságok és értékek közlője, hanem az egyházi közösség szervezeti középpontja. Felkészülésében tehát az ed26