Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Pottyondy Imre: Prohászka Ottokár
solják, hogy egyes helyzetek és körülmények megítélésében tévedett. De az eszmények, személyek és dolgok felmérésében a legzseniálisabb emberek is tévedhetnek. A tévedések nem kisebbíthetik a lélekalkat és egyéniség nagyságát. . . csak figyelmeztetnek, hogy megítélésünk mindig a kellő kritikával párosuljon. Ismétlem, Prohászka emberi mivoltát próbálom analizálni. Az egyéniséget kétféleképpen lehet tárgyalni: tartalmilag, és színeiben. E szerint két részre oszlik elmélkedésünk. Prohászka egyéniségének tartalma Prohászka szavai szerint: az értelem, akarat és érzésvilág. Prohászka püspök értelmi adottságát tekintve, zseni volt. A zsenialitás három fogalmat rejt magában. Intuíció, eredetiség és gazdagság a gondolatok termelésében. Zseninek azt mondjuk, aki nem a logika szabályaival tornássza ki tételeit, hanem akiből, mint forrásból, fakadnak az új meglátások, intuíciók. Ez tette Prohászkát is zsenivé. Maga is érezte ezt. Húszéves püspöki jubileumán Fehérvárott a főigazgató köszöntötte. Köszöntőjében azt mondotta: „A püspök úr nem csendes folyam, nem is csacsogó erdei patak, a püspök szellemi élete valóságos vulkán!” Válaszolva igazat adott a főigazgatónak: nem vagyok folyam, nem vagyok csobogó patak, én a hegyekről jövök, hegyi ember vagyok, hegyeim az én eszméim. Lelki mélységem kráteréből az örökkévalóság súlyai törnek elő. Lelkem kráteréből kitörő kövek az örökkévalóság nagy gondolatai. Gondolatenergiájának nagy gazdaságát a 22 kötet Prohászka-sorozat és a sok le nem írt prédikáció igazolja. Mint rakétával röpültek ki agyából az új, eddig nem sejtett meglátások, intuitív észlelések. A gazdag intuitív gondolatenergiához különleges Istenadta problémaérzék járult. Prohászka problémaérzékét az együttérzés fejlesztette ki. Krisztusról mondja Prohászka, hogy a nagy Szamaritánus, mert nem tudta nézni a szellemileg vergődő, kultúrájában szétzüllő, lelkiekben pogányságba süllyedt emberiséget, csak úgy, mint a példabeszéd szamaritánusa. Ugyanez áll Prohász- kára is. Együtt szenvedte a kor problémáit embertársaival. Ez tette közkedveltté prédikációit. Mindezekhez mesébe illő kifejezőkészség járult. Nem volt rendszerező értelem, de gondolattermelő zseni volt. Éppen ez bizonyítja, hogy intuitív erő működött benne. Gondolateredetiségét a II. Vatikáni Zsinat igazolja. Legtöbb modern, sokszor meghökkentő eszméjét 60 év után szinte szó szerint vette át a zsinati konstitúció. Az akarat terén vas-energia volt. Minden akarás döbbenetes elszántsággá nőtt benne. Amire elszánta magát, azt száz százalékig akarta és soha sem számított nála, hogy egyéni életében milyen áldozatot kíván a végrehajtás. Vegyük a papi hivatást. A pap Isten embere. Isten, lélek és szellem. Ezért papnak lenni magasabb rendű szellemiséget, lelkiséget jelent, vagyis a mindennapi élet felé való emelkedést. Ezt annyira komolyan vette Prohászka, hogy 30 éves korában jezsuita akart lenni, amely rend a legmagasabb szellemiséget képviselte országunkban, de fiatal korában többször ismétlődő vérhányás megakadályozta ebben a lépésben. Mikor egészsége helyreállt, a remete kamalduli szerzetre gondolt, majd mikor P. Ürge és P. Zimmermann nagy misszionáriusok itthon tartózkodtak, 40 éves korában misszióba akart menni. Csak egyházi elöljárói szigorú parancsa tar15
