Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Gál Ferenc: Új utak a teológiában
teológiai tételek bizonyítására vonatkozó mondatok sorozatát látni, hanem azt az Istent kell keresni, aki üdvösséget készített népének. Vagyis minden részletet az egésznek a fényében kell tárgyalni. A teljesség szempontjai Egy új módszer szerint átgondolt dogmatika tervét Karl Rahner már jóval a zsinat előtt indítványozta (Schriften zur Theologie, I. k. 9—47, 1947). Nem a régi tételek átcsoportosításáról van szó, hanem olyan szintézisről, amit az élet valóságának, a természet és kegyelem egybecsengé- sének, a mai tudományos látókörnek és a kinyilatkoztatás egészének alapján kellene megalkotni. Ö maga is érzi, hogy a szintézishez előbb sok részletkérdést kell kidolgozni. Ezért adja írásainak ezt a címet: Adalékok a teológiához. Már a harmincas években megindult a kérigmatikus teológiai irányzat, amely elsősorban arra ügyelt, hogy a skolasztika zárt terminológiáját és elvont módszerét az élethez közelebb álló előadásmóddal helyettesítse. A módszer magával hozta annak a kérdésnek a felvetését is, hogy az egyes teológiai tételek milyen kapcsolatban állanak a közvetlen vallásos élettel. Lehetetlen észre nem venni, hogy az ötvenes évek új teológiai lexikonjai és gyűjteményes kiadásai előtt egy új szintézisnek nagyobbára még elmosódott körvonalai lebegnek. Azelőtt a skolasztika fogalmait az éles megkülönböztetések sorozatával akarta tisztázni, most a réginek a meghagyása mellett azt kérdezik, hogy a tételek és fogalmak hogyan függnek össze egymással s milyen színezetet lehet nekik adni a filozófia, a vallástörténet vagy esetleg a természettudomány oldaláról. A mai ember előtt ugyanis első valóság a technikai és kulturális környezet, amelynek elemeit maga rakta össze, ezért mindennek ismerni akarja eredetét és rendeltetését. A hagyományos teológiai könyvek üdvtörténeti horizontja a legújabb időkig nem sokban különbözött a középkori teológusokétól. Feltételezték, hogy az első ember és Krisztus között csupán néhány ezer esztendő telt el s a történeti korban az emberiség számszerinti és minőségi lényegét a keresztény Európa alkotja. Eszerint részben az őskinyilatkoztatás, részben az evangélium hirdetése mindig egyszerűvé tette a hit elfogadásának vagy visszautasításának problémáját. Ma már látjuk, hogy az emberiség nagyobb része eddig mindig kívül élt a pozitív kinyilatkoztatás körén, azért a természetfölötti rend megvalósulását nem lehet minden meg- különbözetés nélkül az Ószövetség, illetőleg az Egyház keretével azonosítani. Nem nehéz megállapítani, hogy Szent Ágoston óta az emberre és a természetre vonatkozó teológiai szemlélet erősen az eredeti bűn tanának hatása alatt állt. Ennek homálya alatt sok helyen alig maradt nyoma a Szentírás optimizmusának. Viszont a mai ember kultúroptimizmusa és alkotó lendülete nem tud megállni a hiánynál, kötöttségnél, sebesülésnél. Minden zsákutcából keresi a kiutat. Az igazság az, hogy az eredeti bűn soha nem volt zsákutca, hiszen Isten kezdettől fogva nemcsak megígérte az orvoslást, hanem a megváltás kegyelmeit elővételezte. A konkrét természet soha sem volt csupán „bukott természet”, hanem egyben kegyel- mileg felemelt természet is. Sőt az a sebzettség, amit eredeti bűnnek 8
