Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Szörényi Andor: Jézus születése a mai exegézisben
gyesének”, Máriának, áldott állapotát, s mivel csak annyit tudott, hogy a születendő gyermek nem tőle származik, nem tételezhetett föl mást, mint hűtlenséget, és — bármily keményen hangzik is — házasságtörést Mária részéről. A házasságtörést viszont a Mózesi törvény halállal büntette, Mt elmondja, hogy József jó ember volt (a görög eredetiben álló „dikaios” itt ezt jelenti) és éppen ezért még azt a megoldást sem vállalja, hogy válólevelet ad Máriának és ezzel bontja föl a házasságát. A válólevélben ugyanis meg kellett volna neveznie az indokot, ami miatt elbocsátja feleségét, s alá kellett volna az okmányt íratnia két tanúval és így Máriára gyalázatot hozott volna. Ezért akarta József szűz Máriát titokban elbocsátani. Ekkor lép közbe az isteni gondviselés. Ahogy Lk. elbeszélése szerint szűz Máriának egy angyal jelentette Isten elhatározását születendő Fiáról, úgy most Józsefnek is az Űr angyala adja meg az isteni kinyilatkoztatást: „József, Dávid fia, ne félj attól, ogy feleségül vedd Máriát, mert a Szentlélektől van áldott állapotban”. Hogy Mt elbeszélése mennyire dogmatikus, azt azzal is kihangsúlyozza, hogy hozzáteszi Jézus szűzi születésében beteljesedett Izaiás próféta jövendölése: „íme a Szűz méhében fogan és fiút szül; Emmánuelnek fogják hívni, ami annyit jelent: Velünk az Isten”. Mt-nak ez a Jézus genealógiájához fűzött dogmatikus magyarázata föltételezi a Lk 1, 26—38-ban elbeszélt „Angyali üdvözletét”, melyben egy angyal tudtul adja a Dávid házból származó József jegyesének — azaz törvényes feleségének — Máriának, a názáreti Szűznek, hogy az Isten őt választotta ki a Messiás édesanyjának. Mária kérdése: „Hogyan lehetséges ez, hiszen férfit nem ismerek?” két tényt állít: Egyrészt azt a tényt rögzíti le, hogy József és Mária még nem kezdték meg a házastársi együttélést, azaz csak „jegyesek” volnak. A másik tény pedig az, hogy Mária gondolatvilágában nem is szerepelt a házastársi együttélés. Az angyal szavaiban ugyanis nincs időbeli meghatározás, hogy mikor fog Máriának fia születni. Igen sok katolikus magyarázó minden további nélkül föltételezi, hogy az angyal szavai a jelenre vonatkoztak, úgyhogy szűz Mária igenlő válaszára meg is történt volna a megtestesülés. Máriának és az angyalnak a párbeszédéből azonban ez nem következik, csupán annyi, hogy Mária megdöbbent az angyal közlésén, éppen azért, mert bár Józsefnek törvényes felesége volt, őt nem „ismerte”, azaz vele nemcsak nem élt házaséletet, hanem nem is gondolt rá. Ha ugyanis akár egy esztendő múlva ez lett volna a szándéka, nem csodálkozott volna az angyal üzenetén. A házastársi együttélésnek, főleg abban a korban, természetes következménye volt a gyermekáldás. Éppen ezért — mivel az angyal szavaiban a megtestesülésre vonatkozólag semmiféle időpont nincs — szűz Mária nem mondotta volna: „Hogyan lehetséges ez?”, hiszen közeli házasélete erre minden lehetőséget megadott volna. Ekkor nyilatkoztatja ki az angyal Isten örök végzését, hogy Mária férfi közrejötte nélkül, az Isten teremtő aktusával foganja Fiát, akiben az Isten megadja a megígért Messiást. Természetesen nem tételezzük föl azt, hogy akár Mt, akár Lk szóról szóra közölné, vagy leírhatná az isteni kinyilatkoztatás történetét, melyet Szűz Mária, később József kapott. Mondottuk azt, hogy mind a két gyermekségtörténetre fokozott mértékben áll a II. Vatikáni Zsinat megállapítása, hogy a szent írók nem szoros értelemben vett történetet akartak ezekben megírni, hanem a Krisztus történeti születésébe vetett hitükről kívántak tanúságot tenni. Hitet akartak adni tehát 90
