Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Szörényi Andor: Jézus születése a mai exegézisben
hasonlítani a két gyermekségtörténet elbeszélését? A tartalmi összeegyez- hetetlen ellentéteken kívül azonban meg kell állapítanunk azt is, hogy Mt és Lk elbeszélései kétségkívül zsidókeresztény, vagy egyenesen zsidó forrásból vannak merítve. A zsidóság és ezzel kapcsolatosan a zsidó kereszténység is abban a korban a legélesebben elhatárolta magát a pogány világtól, annak többistenhitétől és erkölcsi fertőjétől. Ezért veszik föl a kritikusok a szűzi születés mítoszának pogánykeresztény eredetét. Mt. és Lk. azonban mind tartalmilag, mind formailag olyan letagadhatatlanul magán viseli az arám nyelvű forrást, hogy azt nyelvészetileg sem lehet tagadásba venni. Ezt nagyon jól látja R. Bultmann, aki megállapítja: „A gondolat, hogy egy szűz isteni nemzés által szüljön az Ószövetségben és a zsidóságban nemcsak idegen, hanem egyenesen lehetetlen... A Messiás szűzi születése teljesen ismeretlen a zsidóságban”.10 Viszont ugyanakkor mint nyelvész kénytelen megállapítani, hogy Mt. 1, 18—25 eredetileg sémi forrásból származó. Ez a forrás azonban — mondja — eredetileg nem szólt a szűzi születésről, hanem ez a hellenista pogánykeresztény egyházakban került bele a szövegbe. Az „ősi eredeti történet” csupán annyit tartalmazott, hogy Józsefnek természetes fia, Jézus, lesz a Megváltó. Ezzel az állítással Bultman ugyan látszólag megoldja a kritika ellen felhozott nehézségeket, de valójában semmit sem mond. Az állítólagos „eredeti forrást” ugyanis sem Bultmann, sem senki más nem ismeri és nem tudhatja, hogy az mit tartalmazott, ezzel tehát tudományosan nem lehet érvelni. Bultmann még Lk gyermekségtörténetével kapcsolatosan is kénytelen elismerni, hogy azok eredetileg zsidókeresztény, sőt a Keresztelő János születéséről szóló részek egyenesen zsidó forrásból származnak.11 A Mt 1, 18—25 a Lk 1, 26—30-al ellentétben tulajdonképpen nem önálló történet, hanem szerves része és teológiai magyarázata a megelőzőleg közölt családfa végső tagjának. Az 1, 16-ban ugyanis Mt megszakítja a nemzetségtábla sorozatát, melyben eddig az utód neve előtt mindig a „nemzette” (görögül: „egennésen”) ige áll: „Ábrahám nemzette Izsákot . . .” stb. Az 1, 16-ban az utolsóelőtti tagban még ott áll: „Jákob nemzette Józsefet” és ha a sorozatot tovább folytatta volna, azt kellett volna írnia: „József nemzette Jézust...” Ehelyett azonban az áll: „József férje volt Máriának, aki a Messiásnak nevezett Jézust szülte”. A 18—25 verseket csak azért írta Máté, hogy megmagyarázza, miért kellett neki a genealógiát így megszakítania, azaz miért nem „nemzőatyja” Jézusnak József. Ez a kérdés lényegében nem történeti kérdés. Azzal, hogy Mt a , genealógiában levezeti József dávidi származását, bizonyítja József származását is, jogilag ugyanis az akkori zsódság fölfogása szerint Jézus Jó------------z sef gyermekének számított, mivel Mária, az ő szülőanyja, József felesége volt. A sorozatot Mt azért volt kénytelen megszakítani, mert ténylegesen József nem volt Jézus atyja. Mt egy szót sem szól a Lk 1, 26—38-ban elbeszélt „angyali üdvözletről”. Erre vonatkozólag Mt-nak bizonyára nem volt forrása. De erről az angyali jelenésről József sem tudott semmit sem. Zsidó szokás szerint ugyanis József és Mária még nem éltek egymással házaséletet, bár „jegyesek” voltak. Abban a korban az „eljegyzés” teljes jogú házasságot jelentett, de a házastársi együttélést csak egy évvel később, a nyilvános lakodalom után kezdték meg, amikoris a menyasszony a vőlegény házába költözött. Mt azt beszéli el, hogy József észrevette „je89 4
