Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Szörényi Andor: Jézus születése a mai exegézisben
részben még régebbi legendák (Lukács) teológiai spekulációjából származó dogmatikus állásfoglalások, amelyek a környező hellenista világban rendkívül elterjedt mítoszokból merítik anyagukat. P. Althaus is kijelenti: „A keresztény hitvallások natus ex virgine-jének egyetlen alapja Máté és Lukács, s e szövegek történetiségével áll, vagy bukik”.'2 Szerinte természetes, hogy a szentírási helyek nem történetiek és a szűzi szülés nem is tartozéka a Krisztusban való hitünknek, sőt ellentétben áll az igazi, ősi krisztológiával. Az újabb korban a katolikus exegéták is alapvető kutatásokat végeztek a két gyermekségtörténettel kapcsolatosan, hogy megszüntessék Vögtle által ,,bedenkliche Entweder-Oder-nek és unbefriedigende Alternative”- nek nevezett helyzetet.3 Teológiai tény és hittétel, hogy Jézust Mária szűzen szülte a világra. A racionalista kritikának és az összehasonlító vallástörténelem egyes művelőinek régtől fogva csemegéje ez a mindkét gyermekségtörténetben világosan kifejezett tény, hogy Szűz Mária férfi közbejötté nélkül, tehát szűzen lett a bethlehemi Kisded édesanyja. Általánosan állítják a kritikusok, hogy „a szűzi születés gondolata a kereszténységen kívül meghökkentően elterjedt” — írja K. Goldammer,4 Bizonyítékul hivatkozik az Azték Huitzilopochtli mítosztól Buddháig, aki fehérelefántként megy be Maya testébe és az oldalán jön ki. Említi Danaét, akit Zeus aranyesővel termékenyít meg és így lesz Perseus anyja stb. Így azután szinte magától értetődő és tudományosan bebizonyított „dogma” lett a szűzi születés mitológiai eredete. Hogy ezeknek az állítólagos azonos tartalmú mítoszoknak semmi közük nincs Jézus fogantatásának bibliai elbeszéléséhez és eszméjéhez, azt már Goldammer előtt 6 évvel bebizonyította Delling,5 de jellemző, hogy Goldammer az RGG-ben meg sem említi az irodalomban Delling értekezését. Delling helyesen mutat rá arra, hogy a különböző pogány mítoszokban kivétel nélkül természetes teherbeejtésről van szó, csak nem a szokásos genitális aktussal, hanem pl. aranyesővel, felhő alakjában, vagy hattyúként vagy más módon. Szűz Máriánál pontosan az ellenkező a helyzet, aki „tökéletes érintetlenségében kapja meg az ígéretet, hogy kizárólag Isten teremtő tevékenysége révén fogan és szül fiúgyermeket”.6 A különböző hellenista „theios anér” alakokból semmiként sem lehet levezetni Jézus Krisztus istenfiúságát, mutatja ki legújabban Wülfing-Martitz6 és teljes joggal állapítja meg Schweizer, hogy „vallás- történeti parallel nem mutatható ki” Jézus születésével kapcsolatban.8 Vannak azonban „tudományos mítoszok” is, melyek nem egyszer még gyanútlan tudósokat is elkábítanak .. . Ezért panaszkodik pl. már Dihelius is, hogy Jézus szűzi születésének tagadói még az „episkiazó” igére is hivatkoznak és a Lk-ban olvasható „beárnyékozás”-nak isteni nemző aktus értelmet tulajdonítanak, s ennek a nagy nyelvész Walter Bauer is helyt ad. Szótárában ugyanis az „episkiazó” igének jelentéseként tünteti föl: „vom geschlechtlichen Akt überschatten jmdn. Lk. 1, 35”.9 A racionalista kritika e mitológiai magyarázatával szemben mindenekelőtt egy elvi kérdést kell föltenni: hogyan képzelik el a kritikusok Krisztus születése „mitológiájának kialakulását? Az ő állításuk szerint a szűzi születés mítosza a pogány-keresztény egyházközösségekben fejlődött ki a környező hellenista világ már ismertetett különböző mítoszaiból. Hogyan lehet ellenben Zeusnak vagy más pogány istenségnek „gáláns” kalandjaival, melyek egy-egy szép fiatal nő teherbeejtésével foglalkoznak, össze88
