Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Tarnay Brúnó: A régi és az új Maurice Blondel gondolkozásában
a fenomenológia szolgálatai révén lehet csak igazi metafizika, a „konkrét bölcselet” útvesztői nélkül nem lehet „a konkrét” bölcseleté. A kon- ceptualizmus ön-elégségességét felváltja a totális tapasztalás. Blondel erőssége a szituációk lélektani, etikai elemzésében való finomság, sokoldalúság. Ezen a téren a legnagyobbak: Ágoston, Pascal — M. Scheler, G. Marcel vagy M. Buber szellemi testvére. Más kérdés az, hogy joggal nevezhető-e bölcselőnek az, aki „autonóm bölcselet” zászlaja alatt teológiai kérdések boncolgatásával bajlódik.44 Azt válaszoljuk rá: Blondel a cselekvés egészét, összes vonatkozásaiban kívánja átkutatni. A cselekvés konkrét teljességében beleértődnek a készségek és hajlandóságok, amelyek tudat alatti vagy éppen tudat feletti módon belé vannak írva, a jelek, amelyek felfelé mutatnak. A keresztény tények világa a természetes valóság része — akkor pedig a bölcselet joga és feladata ennek a világnak átvizsgálása. Igaz, „jelek”, „kinyilatkoztatás”, a „hit előkészítése” — csak a teológia megvilágításában, az elfogadott hit fényében kapnak sajátos éi'telmet. Ám éppen a teológia tanítja: „facienti, quod est in se, Deus non denegat gra- t iám”. A hitre való előkészület folyamatában összefonódik a természetes és természetfeletti. Egészen más azt állítani: a természetes per se igényli a természetfelettit — és azt elfogadni: a kegyelem alakítja, megdolgozza a természetet. Ami az előkészület során történik, az még a természet keretében marad. A jelek, amelyeket lát, kívül vagy belül: életének, sorsának ellentmondásai, rendeltetésének rejtélye, ami nyugtalanítja s ami lassanként megvilágosodik előtte: mind kifejezhető az értelem nyelvén. Még nincs az emberben isteni hit és természetfeletti szeretet. De a kegyelem e „természetes’ effektusai üdvöthozóak — tehát át-átvezetnek a természetfeletti szférájába. Melyek azok az aktusok, amelyeket nyomon követ a kegyelem kiáradása, de amelyek mindazonáltal „a természet kiáltását” jelentik: hívják, igénylik az isteni ajándékot? Hogyan születnek azok az energiák, amelyek előbb elviselhetetlen válságokat okoznak — a végtelen gyötrő igényét ébresztik —, majd pedig mint mindaz, ami Istentől született, legyőzik a világot? Ezek a kérdések nem vizsgálhatók, csak a teológia és vallásbölcselet megújuló párbeszéde révén. * Nagyon nehéz eldönteni: Blondel gondolata elég teljes és összefüggő-e ahhoz, hogy „bölcseletnek” nevezzük — elég új és eredeti-e ahhoz, hogy „Blondel bölcseletének” nevezzük. Ezek a kérdések nem fontosak szemünkben. A philosophia perennis állandóan alakul és fejlődik — akkor pedig a réginek és az újnak egyaránt jogai vannak. Az öregek ne higgyék, hogy mindent hibátlanul elmondtak — a fiatalok ne gondolják, hogy már utolérték az öregeket. Nem kétséges, hogy Blondel gondolatában éppen eleget megőrzött és felfedezett abból, ami régi, ami tradicionális. Űjat is hozott, és pedig nemcsak vitát, erjedést és válságot. Részben az ő ajándéka az, ami nem hiányzik napjaink keresztény gondolkodásában: az élet, az expanzió, az „Action”! 83
