Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Tarnay Brúnó: A régi és az új Maurice Blondel gondolkozásában
Ö maga élesen és világosan határozza meg bölcseletének feladatát és helyét: 1. dönteni az intellektualizmus és pragmatizmus perében. Az „action” bölcseleté az „idea” bölcseletét nem zárja ki (mint a pragmatizmus!), de nem is teszi kizárólagossá (mint az intellektualizmus!). A cselekvés bölcseleté magába foglalja az idea bölcseletét. — 2. Tanulmányozni a tudomány és hit kapcsolatait: az autonóm bölcselet és a pozitív vallásos hit viszonyát. Így dönteni a racionalizmus és fideizmus perében, mindkettőt elkerülni és mindkettő jogait megtartani: ÉSSZERŰ vizsgálattal megtalálni a vallás LEGBENSÖBB alapjait! Mit jelent Blondel szemében a „cselekvés”? Nem egyszerűen a külső tevékenységet: semmi összefüggése az amerikanizmus, aktivizmus jelszavaival. Nem valami másodlagos és járulékos, mint a hagyományos bölcseletben.7 Nem is kizárólag a „törekvés” körét jelenti: az „action” bölcseleté nem irracionalizmus, nem voluntarizmus. A cselekvés mindent magában foglal; jelenti a külső anyag megformálását, a cselekvő benső formálását, jelentheti a gondolat sajátos objekti- válódását: a szemlélődés is tevékenység; fázisai: a tudomány, az erkölcs, a metafizika, a vallásos hit. Nem szabad szembeállítani az ismerettel, nem azonosítható a vak ösztön, a tudat alati impulzusaival, nem a berg- soni „élan vitai” vagy vitális reakció. Nem egyszerűen egy kategória, hanem transcendentális: a létet jelenti — de egy bizonyos szempontból. Nevezetesen: amennyiben az mindig KONKRÉT. A tiszta, elvont okoskodás elvezet a valóságostól. Az action mindig visszatér a konkrét igények és feladatok világába, mint az Alpok szédítő és nyaktörő szirtjeiről az otthonos és táplálékot nyújtó völgybe.8 A lét, mint action, az alany benső mélységeiből fakad, azt fejezi ki. Mindig személyes, ALANYI. Pontosabban: túllép az alany és tárgy megkülönböztetésén, mindkettőt magába foglalja.9 Végül TOTÁLIS és DINAMIKUS. Az igazság az, hogy a valóság folytonos, benne minden összefügg. A létet nem ragadhatjuk meg nyugvó helyzetben, szétdarabolva, mint értelmi atomokat és logikai blokkokat. A fogalom úgy ragadja meg a valóságot, amint az nem létezhet, csak karikatúrája a létnek. Olyan, mint a fecske röptéről készült pillanatfelvétel. A dialektikus élezgetések nem visznek messzebbre, mint a gyermeki kéz által a nap felé hajított kő... Az ész dialektikájának megvan a szerepe minden érvelésben, de csak része annak.10 Az action — mondhatjuk — az emberi lét egésze, teljes összefüggésében, egységében, szüntelen valósulásában. Az, amit ma „egzisztenciának” nevezünk. Mivel a cselekvés kifejezi az ember bensejét, tükre a külső és felsőbb világnak, azért a cselekvés bölcseleté új bölcsességet és új MÓDSZERT jelez. Az „immanenda módszere' Blondel kora szinte féltékeny érzékenységgel képviseli a modem gondolkodás vívmányát: az immanenda elvét. A „Tiszta ész bírálatának” kopernikuszi fordulata ez: az ember meggyőződésének, hitének forrása magában az emberben és csakis benne keresendő. Nem garantálhatja a 74
