Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Gál Ferenc: A karácsony krisztológiája: az Immánuel
Gál Ferenc Λ karácsony krisztologiája: az Immánuel Yves Congar egyik tanulmányában arra a megállapításra jut, hogy annak a közömbösségnek, amit sokfelé tapasztalhatunk a vallás igazságai és értékei iránt, egyik jelentős oka a teológia és katekézis elméleti módszere. Kerestük és magyaráztuk, hogy ki az Isten a maga örökkévalóságában, végtelenségében, mi a Szentháromság titka, mi a kegyelem, mi az örök élet lényege stb. Ugyanakkor nem tettük fel hasonló nyomatékkai azt a kérdést, hogy mit jelent a kinyilatkoztatás és annak minden mozzanata az ember számára. Nem csodálkozhatunk, ha a legtöbb ember az elméleti megállapításokat nem tudja saját életével kapcsolatba hozni (Concilium 2/1966/10). A hagyományos teológiának ez a kizárólagos, metafizikai érdeklődése annál feltűnőbb, mivel az ember általában a világi tudományokban nem ilyen önzetlen. Mindig azt is keresi, hogy meglátásait, elért eredményeit hogyan hasznosíthatja a maga számára. Az ösztönzés belülről jön és végső fokon a boldogságvágy táplálja. A kinyilatkoztató Isten, amikor az ember felé fordul, szintén nem elméleti megállapításokat közöl magáról és az ember céljáról. Az ó- és újszövetségi Szentírás azt adja elénk, hogy mit művelt az Isten egyes emberek életében az egész emberiség számára. Határozott üdvözítő tervet valósított meg, az egész történet egy célra tör, az ember üdvözítésére és minden részlet ebből a célból kapja értelmét. Az üdvösség történetének középpontja Jézus Krisztus, az emberré lett isteni személy, őbenne mindaz megérkezett, amire vártunk: egyelőre csak elvileg és rejtett kegyelmi valóságban. Mégis jelen van mint történelmi tényező és mint természetfölötti ható ok. ő nemcsak a hit tárgya, hanem az üdvösség rendjének foglalata, ösztönzője, irányítója. A tomista felfogás leszűkítette Krisztus eljövetelének célját, amikor azt csak a bűn orvoslásában jelölte meg. A Szentírás sokkal többet mond az embernek az Istenhez való viszonyáról és a megtestesült Ige szerepéről, mint hogy az beleférjen a keresztáldozatba és a bűnök kiengesztelésébe. Az Egyház liturgiája soha nem szűkül le ennyire. Ott Krisztus mindig az egyetemes közvetítő, a főpap, a misztikustest feje, az élet osztogatója. Azért jelent meg emberi valóságban, hogy minket az isteni élet részeseivé tegyen. A teológiának és az igehirdetésnek éppen azt kell kimutatnia, hogyan valósul ez az isteni élet a tér és idő történelmi keretében és hogyan éri el teljességét az örökkévalóságban. A megváltásba vetett hit nem jelent 67
