Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - FIGYELŐ - Udvarhelyi Béla: Az egyházi törvény reformjának főbb kérdései
Figyelő Az egyházi Törvénykönyv reformjának főbb kérdései Az egyházi jog reformálására a hatékony indítást még XXIII János pápától kapta az egyház, amikor a II. Vatikáni Zsinat egybehívásának szándékát nyilvánosságra hozta 1959. január 25-én. Ez a tény is rávilágít arra, mennyire fontosnak tartotta a „zsinat atyja” az egyház strukturális és disciplináris korszerűsödését a II. Vaticanum várható döntéseinek szellemében. Halála előtt néhány héttel már életre is hívta a CIC revíziójának végrehajtására hivatott bizottságot, jóllehet annak érdemi munkájára csak a zsinat befejezése után lehetett gondolni. VI. Pál pápa 1965. november 20-án vitaindító beszédében útmutatásokat adott a kibővített bizottság első ülésén a kánonjog okos átdolgozására és hangsúlyozta, hogy a reformmunkánál nem csupán a zsinat anyagának jogi szempontú feldolgozásáról van szó, hanem az a cél, hogy a kánon jog egész rendszerét a zsinat pasztorális célkitűzésének megfelelően dolgozza át és a bizottság részére salus animarum lex suprema esto. Nyilvánvaló, hogy a bizottság a zsinat utáni időszak egyik legfontosabb és legnehezebb feladatát kapta: jogi formákba kell öntenie mindazt, amit a II. Vaticanum az egyház lényegéről, feladatairól, küldetéséről és tevékenységéről korszerű előírásaiban már kimondott. E kodifikációs munka lényegileg különbözik az előző törvényalkotó munkálatoktól: a zsinat új meglátásait nem lehet egyszerűen a régi latin legalizmus módszereivel paragrafusokba foglalni, hanem a kánonjog egész rendszerét a zsinat pasztorális és ökumenikus alap- orientációjára kell ráhangolni. Ezért a kodifikáló egyházjogászoknak egyúttal korszerű lelkipásztori érzékkel is kell rendelkezniük. Ezzel az igénnyel számolva VI. Pál a szakjogászok bizottságába kiváló lelkipásztori adottságokkal és tapasztalatokkal rendelkező főpapokat is meghívott rendes tagokként, mint pl. ÍV. Maximos Saigh és Paul Pierre Meouchi pátriárkát, Silva, Heenan, Duval, Jaeger, Cardijn és Journet kardinálisokat. Az ő feladatuk lesz, hogy a kánonisták definícióit és formuláit a mai helyzet általános tényei vei konfrontálják és a zsinat lelkipásztori célkitűzéseinek mérlegére tegyék. Az Egyházi Törvénykönyv revíziója eleinte túl elvontnak tűnt ahhoz, hogy a közvélemény szélesebb rétegeinek érdeklődését megnyerje, hiszen a zsinat egyértelműleg elutasította a juridizmus túltengéseit. Lassanként azonban világszerte nagyobb teret nyert az a felismerés, hogy az egyház gyakorlati működésének jogi szabályozása a kánonjog új formulázása révén valóban nagy horderejű kérdés, amelyet nem szabad csupán a kánonisták belső ügyének tekinteni. A The National Catholic Reporter zsinat utáni közlései azt mutatják, hogy Amerikában a CANON LAW SOCIETY a kánon jogászokon túl a hittudományok és a profán tudományok kiemelkedő képviselőivel hosszú és alapos tanácskozások után egy háromnapos konferencián nyílt vitában vitta meg, mi és hogyan legyen kodifikálva az új egyházi törvénykönyvben. — E vita termékeny megnyilatkozásra indította a többi világrész tudományos képviselőit is. — E gazdag anyagból a főbb kérdéseket törekszünk kiemelni az alábbiakban, mert úgy látjuk, hogy ezeknek helyes megoldása a II. Vaticanum pasztorális célkitűzéseinek realizálását elősegítheti. Az egyház és a világ között a sorskérdésekben már megindult dialógus világosan tükrözi ugyanis azt a felismerést, hogy az egyháznak megszűnt a kizárólagos erkölcsi nagyhatalmi státusa a világban és az emberiséget mozgató ideológiai erők pluralizmusából kisugárzó eszmei hatásokkal számolnunk kell a törvényalkotás munkájában is. 53
