Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről

radalom, kolonializmus, születésszabályozás-családtervezés, szabadverseny, világpiac, az elmaradott népek segítése és felemelése.

A mai világ zűrzavarában drámai hangon és szenvedélyes szeretettel szól hozzá az emberiség sorskérdéseiez. üj embert, új társadalmat, új világot akar, hol az emberi méltóság, kölcsönös szeretet és megbecsülés alapján kapcsolódik össze minden ember és minden nép a jólétben, egyenlőségben és egyetértésben. A pápa fél és retteg a nyomortól, az elmaradottságtól, elnyomástól, kizsákmányolástól, vagyonéhségtől és pénzuralomtól, mert ebben látja az embergyilkos és minden emberi értéket megsemmisítő háború gyökerét és forrását. Nem akar senkit megsérteni, név- leg elmarasztalni, mindenkit cselekvésre hív, hogy szilárd egység, nagy család és dolgozó közösség legyen az emberi társadalom.

Nem vonakodik a konkrét javaslatok megtételétől sem, pedig előre látja és tudja, hogy nem mindenütt talál megértésre, sőt utópisztikusnak és illuzórikusnak fogják minősíteni elgondolásait.

Lélektanilag akarja előkészíteni a világot a bajok felismerésére és orvoslására. Adni és cselekedni! A pápa ezen a téren maga is példát ad mindennapi jótékonyságával. Mindent összefoglalva: a pápa tetteket akar. Lehet ugyan az enciklika elgondolásai és javaslatai ellen kifogást emelni, de lényegében cselekedni kell. A nagy műnek megvalósítása nem köny- nyű, de nem is lehetetlen, ha szeretet él az emberi szívekben. Ezért nem riad vissza a kemény szavaktól és bírálatoktól, melyekkel az anyagiasságba merült világot ostorozza. Üj hang, új formák, nem ragaszkodás a régihez, hanem előrenézés a jövőbe.

Az enciklika nem propaganda, nem szenteskedő-jámbor szavak halmaza, hanem a világ szeretete és megszentelése, a földi javak szublimálása és transcendentálása az örök Abszolutum felé.

52