Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről
visszaüthetnek az emberiségre. Vannak olyan helyzetek, amikor az igazságtalanság az égbe kiált. Ha egész népek nyomorúságban szenvednek és olyan kényszerhelyzetben élnek, hogy magukon nem tudnak segíteni, nincs meg a kulturális felemelkedésnek a lehetősége, nem vehetnek részt sem társadalmi, sem politikai életben, akkor bizony nagy a kísértése annak, hogy az emberi méltóság ellen elkövetett jogtalanságokat erőszakkal hárítsák el maguktól. Minden forradalom — kivéve a kimondottan és hosszantartó parancsuralmat, amely súlyosan sérti az ember alapvető jogait és veszélyezteti a haza javát — újabb jogtalanságot szül, ismét felborítja az egyensúlyt és újabb ziláltságot idéz elő. Az egyik rosszat nem lehet egy másik nagyobb rosszal elűzni (31). A reformokra vonatkozólag azt mondja a pápa, hogy bátran szembe kell állnunk a jelen helyzettel, az igazságtalanságokat ki kell irtani és a világból el kell távolítani. A sürgős reformokhoz haladéktalanul hozzá kell nyúlni. Ebben mindenkinek nagylelkűen részt kell vennie, különösen azoknak, akik nevelésük, állásuk és befolyásuk révén nagy súllyal rendelkeznek. Egyes püspökeink példát mutattak, hogyan kell áldozatot hoznunk a magunk vagyonából. Programmok és tervezések A magánkezdeményezés és a szabadverseny nem biztosíthatja a fejlődés eredményét. Nem lehet azt megengedni, hogy a gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek legyenek. Az erősek nem lehetnek erősebbek, az elnyomottak még elnyomottabbak. Nem lehet örökös az elnyomás. Az állam feladata a terveket, célokat és eszközöket megválasztani, az akcióban részt vevő erőket megszervezni. A termelés fokozásának csak annyiban van jogosultsága, amennyiben az az embert szolgálja. Itt az ideje, hogy megszűnjenek az egyenlőtlenségek, a megkülönböztetések, a rabszolgasors. Az embert képessé Hell tenni arra, hogy anyagi jólétét, erkölcsi előrehaladását és szellemi fejlődését maga munkálja, sorsa irányítását maga vegye a kezébe. Nem elég az anyagi jólétet fokozni és a termelt javakat elosztani, sem a technikát kiépíteni. A technokrácia holnap éppoly súlyos hibákat követhet el, mint a tegnap liberalizmusa. Az ember csak olyan mértékben ember, amennyiben ura cselekedeteinek és bírája értékeinek. A társadalmi haladás feltétele a gazdasági haladásnak, ezért feltétlen fel kell venni a harcot az analfabetizmus ellen. A szellemi éhínség sem kevésbé nyomasztóbb, mint a fizikai. Olvasni és írni, szakmai kiképzést szerezni, önbizalmat nyerni. Az írás és olvasás személyes gazdagság, be- leilleszkedés a társadalmi és gazdasági életbe. A család az ember első környezete, ott tölti be az ember első szerepét. A fejlődésben levő országokban a családi kötelékeket csak lassan, lépésről lépésre lehet feloldani, ha azok rosszul is vannak struktúráivá. A család alapja az egynejűség. A családban élnek és segítik egymást a különböző nemzedékek. A családdal kapcsolatos probléma a népesség kérdése is, mert elégtelen segítőanyag áll rendelkezésre. Nem szabad elfelejteni, hogy a népesség kérdése erkölcsi feladat is. A szaporodást nem szabad radikális eszközökkel megfékezni. Az államnak ezen a téren két45
