Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Szigeti Kilián: A zenére vonatkozó utasítások a szent liturgia keretében
Szigeti Kilián A zenére vonatkozó utasítás a szent liturgia keretében Szent X. Pius pápa Motu propriója (1903) óta nem volt olyan nagyfontosságú egyházzenei intézkedés, mint az 1967. márc. 5-én kiadott és május 14-én életbelépett „Instructio de musica in sacra liturgia”. Mivel ez a rendelkezés lényegesen érinti megújuló liturgiánkat, célszerűnek tartjuk rövid ismertetését az érdeklődőkhöz eljuttatni. Az új Instrukció megtartja a hagyományos kifejezést, amely szerint az egyházi zene a „liturgia szolgálója”. Éppen ezért a liturgia reformja mindig szükségképpen érinti az egyházi zenét. X. Pius pápa liturgiko-muzikális rendelkezései többé-kevésbé megvalósíthatatlan célt tűztek ki programul. Ezzel szemben a II. Vatikáni Zsinat számolt minden realitással és követelményeit a megvalósíthatóság keretén belül állította fel. X. Pius pápa reformja az ünnepélyes liturgia keretében kizárólag a latin nyelvet engedélyezte. Ezen elv alapján az egyházzenészek kiépítették a latin nyelvű klasszikus egyházi zene fellegvárát, míg a liturgikusok a nyelvi nehézségek megkerülésére mellőzték az ünnepélyes liturgiát és helyette a csendes miséből, a missa lectából indultak ki. A liturgikus mozgalmat a recitált csendes misére alapozták. így természetesen a két mozgalom nehezen talált egymásra és semmiképpen sem oldotta meg a nagy pápa egyházzenei és liturgikus eszményét. A latin nyelv okozta válaszfalat itt-ott áttörték a népnyelv javára tett kisebb helyi engedmények, de gyökeres megoldást csak a II. vatikáni zsinat hozott, amikor tág teret engedett a liturgiában a népnyelvnek. Ezzel leomlottak az akadályok az egyházzenei liturgikus reform találkozása és egységes megoldása előtt. A II. vatikáni zsinat szellemében való első ilyen irányú rendelkezést az 1963. dec. 4-én kihirdetett Liturgikus Konstitúció tartalmazza. Ez azonban csak rövid tíz pontban foglalkozik az egyházi zenével s inkább csak általános elveket szegez le. — A Liturgikus Konstitúció végrehajtási utasítása, az 1964. szept. 26-án megjelent Instructio (Inter Oecumenici) pedig éppen csak utal az egyházi zenére. Ezek után minden oldalról nagy érdeklődéssel várták a most megjelent Instructiót. Alapvetően fontos az Instructio azon elvi döntése, amely minden liturgikus cselekménynél normának, mintának az énekesen végzett liturgiát jelöli meg. „A liturgikus cselekmény nemesebb alakot ölt — mondja az 32
