Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 1. szám - Csanád Béla: A holland egyház reformtörekvései

diginél sokkal jobban kell érvényesíteni a gyakorlati, lelkipásztori köve­telményeket és a már említett szakosodási lehetőségeket. A szemináriu­mi életforma tekintetében a közösségi jellegnek kell kidomborodnia. A papi hivatások dolgában a holland egyház osztozik a világegyház gondjaiban, náluk is kezd katasztrofálisan csökkenni a papi hivatások szá­ma. 1940-ben még 458 papot szenteltek, ezek háromnegyed része szerzetes volt, 1963-ban már csak 279 volt az újmisések száma.28 Az elmúlt évek­ben hasonló volt a helyzet, de egészen nagy baj még nincsen, mivel szá­mottevő „tartalékkal” rendelkeznek. Hollandia ma is a lelkileg legjobban ellátott európai országok közé tartozik. 1965-ben 8585 papot tartottak számon.29 Ugyanakkor több mint ötezer holland származású pap dolgozott szerte a világban.30 Adataink szerint a hívek és a papság aránya Hollan­diában még mindig igen kedvező: egy pap körülbelül félezer hivő lelki gondozását tudja vállalni. Ennek ellenére a jövő kilátásai, a papság lét­számának várható további csökkenése szintén arra ösztönzik a holland püspököket, hogy a pasztorális módszerek reformját a „munkáslétszám” tekintetében is átgondolják. A várható paphiányon és a megnövekedett gondokon nagyban segíthet náluk az önálló diakonátus bevezetése, vala­mint a laikusok nagyobb arányú beállítása az apostolkodásba. Nagyon sok munkát, amit néhány évtizeddel előbb papok végeztek, máris világi hívek intéznek, s ahogy beszélgetés közben megtudtam, az a tervük, hogy az egyház anyagi ügyeinek intézését teljesen a világiakra bízzák. Az pedig mindenütt látható már most is, hogy a liturgiában (az ige liturgiá­jában, a felolvasásokban és a perselyezésekben) férfiak segédkeznek. Módszertani szempontból értékelhető csak igazán a holland nemzeti zsinat, a Holland Pasztorális Zsinat „mozgalma” is. Igen, mozgalomról kell beszélnünk, mert az egyházi vezetőség szándékosan országos paszto­rális feladattá szélesítette a zsinat ügyét.31 A zsinat alapelve: széles­körűen érdekeltté kell tenni a híveket a vallás dolgaiban, mind az elvi, mind a gyakorlati kérdések tárgyalásában. Levélszekrények, megbeszélé­sek, a katolikus sajtó és rádió mind ennek a szolgálatában működnek. Ennek a célnak érdekében tervezik a zsinatot több évre, ahogyan februában, a zsinat néhány hónapos előkészületi ideje után O. tér Reegen, a holland zsinat európai kapcsolatainak vezetője mondotta beszélgetésünkkor. A Holland Pasztorális Zsinat tehát ugyanolyan demokratizáló szerepet kí­ván betölteni a holland vallási életben, mint a többi szervezeti reform­intézmény: az egyházmegyei és regionális papi és pasztorális tanácsok. Éppen ezért fölösleges eltúlozni a holland zsinatról érkező esetleges visz- szás hangok jelentőségét. Amennyire előre lehet látni, azt kell monda­nunk, sokkal inkább beszélgető, dialogizáló zsinatnak lehetne nevezni, mint egyházjogi vonatkozású fórumnak. Nyugtalanító problémák Azt gondolom, a fentiekből kiviláglik, hogy tanulmányom célja az volt, hogy vázlatosan bemutassam a holland reformtörekvések pozitív, előre­mutató irányát. Az elmondottakból kitűnik, hogy a holland egyház hiva­talos zsinati programja egybe esik a II. Vatikáni Zsinat intencióival és irányelveivel. Egyoldalú volna azonban az eddig ábrázolt kép, ha elhall­gatnám azokat a nehézségeket és veszélyeket, amelyekkel a holland egy­27

Next

/
Thumbnails
Contents