Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 2. szám - FIGYELŐ - Csanád Béla: Hozzászólások az új Proprium Hungariaehoz

csak kevés történt: a „Magna Do­mina” miséje a fentebb már ismertetett szemlélet szerint lett átdolgozva, az augusztus 20-i mise pedig teljesen új szö­vegezésben áll előttünk. Azt kell mon­danunk, hogy a mise szerkesztői jól ol­dották meg feladatukat. Az evangéliumi hasonlat, az ember, aki házát sziklára építi (Mt 7, 24—29) találóan alapozza meg első királyunk lelki nagyságának értékelését, ö a saját életét és országá­nak életét is valóban szikára építette.10 Végezetül a Propriumban található szentek katalógusához, vagyis névsorá­hoz szeretnénk néhány megjegyzést fűz­ni. A Proprium szerkesztői azt az új liturgikus irányzatot tartották szem előtt, hogy át kell vizsgálni és egyszerű­síteni kell az eddigi katalógusokat. Ez a hivatalos álláspontja a liturgikus re­formok vezetőinek. Ennek az alapjá­ban véve helyes irányelvnek a gyakor­lati alkalmazása azonban nem olyan egy­szerű, mint amilyennek látszik, — ezt éppen a magyar példa bizonyítja. A ma­gyar szentek katalógusának a reformja ugyanis nem egységes szempontok sze­rint történt, s talán ez az egyetlen komo­lyan számottevő hibája az új magyar Propriumnak. Ez sem olyan hiba, amit a további években ne lehetne korrigálni. Vannak egyházmegyék, amelyek alig hagytak meg régi szentjeik közül egyet- kettőt, s van olyan egyházmegye, amely „új” szenttel gyarapította névsorát. A Csanádi egyházmegye felújította Markiai Szent Jakab tiszteletét azzal a jogcím­mel, hogy a szent hosszú ideig Szege­den élt és korábban relikviáit is tiszte­letben tartották. Minden magyarországi egyházmegyében elrendelték Boldog XI. Ince pápa augusztus 13-i ünnepét, a szent pápának ugyanis halhatatlan ér­demei vannak a török uralom alól fel­szabadító harcok ügyében. Mindkét új ünnep alapjában véve indokolt, holott egyik szent sem magyar származású és liturgikus tiszteletük mindeddig nem volt hazánkban. Kimaradtak viszont a hivatalos tiszte­letből olyan szentek, akiket hosszú év­századokon át patrónusként tiszteltek ha­zánkban. A legteljesebben a szombathelyi egyházmegye hagyta meg a régi szent­jeinek tiszteletét, ide számítva a litur­gikus hagyományok szempontjából je­lentős ünnepeket is (S. Quirinus, Trans­latio Reliquiarum S. Martini), de Boldog Mór ünnepét már ők is eltörölték. Ezek a példák megerősítik azt a látszatot, hogy hiányzott az országos, egységes ren­dező elv a magyarországi szentek ka­talógusának a megállapításában. Véleményünk szerint a rendező elvek alapjául a régi magyar liturgikus köny­vekben megőrzött hagyományt kellett volna venni, s ebben fontos szerepet ját­szottak volna a magyar liber ordinariu- sok, ezek között is különösen az eszter­gomi és az egri könyvek. Ezekből kiderül többek között, hogy kik voltak az ország patrónusai (Patroni regni), tehát kik vol­tak azok a szentek, akik kiváltképpen nagy hatással voltak a magyar vallásos­ság alakulásában. Ebből a szempontból vizsgálva liturgiánk történetét, egyálta­lán nem vehetjük közömbös adatnak azt a tényt, hogy Szent István az újonnan megtért népe elé Szent Márton és Szent György személyét állította pátronusként és példaként. Szent István lelkiségén és a kezdeti középkori magyarság vallásos­ságán is meglátszik a két szent hatása. Ennek így is kellett lennie, hiszen a hí­vek életében hangsúlyt kapott a két szent tisztelete. Tudjuk például, hogy Szent Márton ünnepére országosan három­napos böjttel készültek. Ma viszont meg sem emlékezünk róluk, mint „magyar” szentekről. Hasonló a helyzet a többi „hagyományos” szenttel kapcsolatban is. Úgy érezzük, kár volna teljesen megfe­ledkeznünk róluk, akik őseink hitében és vallásosságában olyan nagy szerepet vittek. Ilyen okok miatt észrevételezzük például Szent András és Benedek ünne­pének teljes eltörlését. Hajdanában kü­lön officiumuk volt, s a magyar iroda­lom első emlékei fűződnek alakjukhoz, hiszen Szent Mór írta meg legendájukat. Említhetnénk továbbá Szent Dömötör tiszteletét, akit a keleti egyház megalo- martírként ünnepel, s akiről templom- és kolostoremlékeink beszélnek (Szeged, Szá vaszen tdömö tör), szólhatnánk to­vábbá Szent Gál és Szent Wolfgang em­lékéről, akik a magyarság megtérésének az idejét idézik fel bennünk. Természetesen a hagyomány nem az egyetlen rendező elv a szentek kataló­gusának megállapításában. Nyomós okok miatt „új” szentet is be lehet sorolni a „magyar szentek” közé. S most végezetül hadd említsünk meg egy, első pillanatra talán nagyon bizarr gondolatot'. Szent László leánya, Piroska is szent volt, még pedig a keleti egyház nagy szentje Szent Iréné néven. Joan- nész Komménosz hitveseként (1104-ben esküdtek) került Bizánc trónjára, s nyolc gyermekének egyike a híres Ma­nuel császár. Szent Iréné emlékét őrzi a világhírű konstantinápolyi Pantokra- tór-kolostor, amelynek befejezését nem érhette meg, mert 1134-ben meghalt egyszerű apácaként Bithyniában. Igazi 122

Next

/
Thumbnails
Contents